Sziasztok! Ne haragudjatook, hogy ennyiszer kimaradozunk a fejezetekkel a barátnőmmel, de anniyra nehéz fb-keresztül írni :O (mert ott írjuk kb az összes fejit :O ) Most sikerült össze ülnünk, és írni egyet :D Puszi, és a kitartó olvasóknak jó olvasást :D (és ne haragudjatok, az előbb páran láthatták, hogy kikerült egy rövid rész de nem volt rendesen megszerkesztve, egy jókora darab ki is lett hagyva, szóval itt a feji egészbe xdd awkward, sorry :* )
/Demi szemszöge/
Hayleyék után siettem, de nem sikerült beérnem őket. Mikor viszont közel kerültem hozzájuk hirtelen megtorpantam, mivel azt láttam, hogy a barátnőm éppen megcsókolja Harryt.
"Ez nem lehet! Miért nem mondta el? Ezek szerint mégis van valami köztük."-gondolkoztam el kettőjükön, majd mikor Hayley elrohant Harrytől utána mentem. Mikor kiértünk a kocsihoz kérdőre vontam a lányt, aki még mindig el volt pirulva. Valószínűleg nem tudta, hogy láttam a kis jelenetüket.
-Biztos vagy benne, hogy nem érzel semmit Harry iránt?-tértem hamar a tárgyra.
-Most meg miért jössz megint ezzel?-kérdezte idegesen.
-Hát...pedig én láttam amit láttam...-mondtam sejtelmesen.
-Oh...-mondta szomorúsággal a hangjában.
-Az csak véletlen volt..én nem tudtam, hogy mit csinálok...-próbált mentegetőzni, de ezesetben nem hagytam magam meggyőzni.
-Hay! Miért van az, hogy még magadnak sem mered bevallani?
-Jó, győztél...-sóhajtott egy nagyot.
-Mert félek, hogy kihasználna, mint ahogy más lányokat...Demi én már annyi emberben csalódtam. Nem tudnám elviselni ha újra összetörnék a szívemet. Én csak úgy teszek mintha minden leperegne rólam, de valójában nem vagyok olyan erős. - mondta, miközben egy könnycsepp folyt végig az arcán, amit a lehető leghamarabb letörölt az arcáról. Még sosem láttam őt ilyennek. Mintha nem is ő lenne.
/Hayley szemszöge/
Egész úton feszengve ültem Demi mellett a kocsiban. Nagy kő esett le a szívemről azzal, hogy elmondtam Deminek azt, ami már régóta rágódom magamban. Azonban még mindig rossz érzés kerít hatalmába, ha arra gondolok, hogyan váltunk el és milyen volt a kapcsolatunk amíg itt volt. Annyi megválaszolatlan kérdés suhan át az agyamon, hogy már én sem tudom követni.
-Hayley, ne gy fogd fel ezt az egészet!-fordult felén Demi mikor leparkolt a háza előtt. -Hogyan?...
-Te előre bebeszéled magadnak, hogy meg fog csalni, amikor még össze sem jöttetek! Honnan tudod, ha egy esélyt sem adsz neki?-kérdezte értetlenül.
-Jó ha elővigyázatos az ilyenekkel az ember.-érveltem.
- Mi van ha csak egy trófea lennék neki, ami jó neki egy éjszaka erejéig, aztán viszlát?-kérdeztem, de a mondat végére rájöttem, hogy nem volt túl jó ötlet. Egy pillanatra elgondolkodott, majd válaszolt.
-Akkor másnap reggel felkelsz mellette és a közönyös viselkedése minden reményedet lerombolja. Aztán összeveszel vele, bizonygatod neki, magadnak és mindenkinek, hogy gyűlölöd, de igazából nem haragszol rá. Egyszerűen nem tudsz. Nem tudsz, mert mindegy mint csinál, te szereted.-mondta a távolba meredve. Annyi fájdalom bújkált a hangjában, hogy szerintem egy hajszál választotta el attól, hogy sírva fakadjon. Egyértelmű volt, hogy Niallre gondol.
****
Tartottuk magunkat a fogadalmunkhoz, miszerint a mai napot a buli kipihenésére szánjuk. Hirtelen egy csengetést hallottunk. Fogalmunk sem volt, hogy ki lehetett, mert nem vártunk senkit. -Majd én.-mondtam, majd beengedtem a "titokzatos idegent". Legnagyobb meglepetésünkre George, Demi menedzsere állt az ajtóban, és miután kinyitottam neki, azonnal betörtetett a nappaliba.
-Sziasztok! Bocsi, hogy nem szóltam, hogy jövök, de egy nagyon fontos hírem van! Oh, meghalt valaki, hogy ilyen hangulatban vagytok? Demi nem is vagy kíváncsi rá? -Jó, mond már!-sürgette meg unottan Demi a George-ot.
-Az előbb hívtak Londonból. Az X-faktor pár héten belül indul náluk, és az egyik mentor visszalépett. És Demihez ragaszkodnak. Azt mondják vagy ő, vagy nem lesz megtartva. Na mit szólsz?-kérdezte izgatottan.
-Mit szóljak?-kérdezte unottan.
-Ne szólj semmit, csak fogadd el az ajánlatot! Hétvégén már indulhatnál is! Most gondolj bele! Hatalmas népszerűségre tehetnénk szert és...-nem fejezte be a mondatot, mivel Demi hirtelen elrohant, és ahogy láttam a mosdó felé vette az irányt.
-Csak másnapos.-mondtam, majd elküldtem George-ot azzal, hogy Demi át fogja gondolni a dolgot. Ezután felmentem megnézni a barátnőmet. A mosdónak támaszkodva állt, és meredve bámulta a tükörképét. Úgy, tűnt mintha erősen gondolkodna valamin. -Jobban vagy már?-kérdeztem, becsukva magam után az ajtót.
-Igen, csak hirtelen rosszul lettem. Nem tudom, mi van velem. Talán még mindig a másnaposság.
-Elfogadod a londoni ajánlatot?-érdeklődtem.
-Viccelsz? Pont Nialltől szeretnék távol maradni. Miért mennék pont oda?
-Demi ez csak kifogás! London elég nagyváros ahhoz, hogy soha ne fuss vele össze még véletlenül se, ha nem akarsz. Tudom, hogy szeretnéd elvállalni! Körbevezetnélek a városban....tényleg még nem is látogattál meg mióta Londonba költöztem! Jó buli lesz! A munka amugy is legalább eltereli a figyelmed.-érveltem azt hiszem elég jól.
-Na jó, meggyőztél. Talán tényleg jót tenne egy kis környezetváltozás.
- Uh basszus! - kiáltotta fel Demi, és rohant újra a WC csészéhez.
Segítettem neki felfogni a haját. Eléggé siralmasan festett ott. Kicsit furcsáétami is, hisz az én másnaposságom már majdnem teljesen elmúlt, és igazából csak a fejem fáj kicsit.
- Demi, van egy teóriám, ami kicsit furcsán hangzik... De előbb lehet egy kérdésem?
- Igen? - válaszolta ismét a csaphoz lépve.
- Biztosan izé... szóval védekeztetek?
- Én... nem emlékszem... - meredt a tükörképére, és erősen elgondolkodott valamin.
- Én nem hiszem hogy ez még a másnaposság lenne Demi...Mi van ha... - hagytam nyitva a kérdést, mrt még én sem mertem kimondani.
- Terhes? - képedte el, és hihetlen arcikfejezéssel forudlt felém. - Már hogy lennék? Hisz mi... De az lehetetlen.
- Már miért lenne? Ha nem tettetek semmit részegen ellene, hogy ... szóval érted? - sütöttem le a szemem, és akaratlanul is eszembe jutott, hogy Harryvel és velem is megtörténhetett volna ugyan ez, ha én nem hagyom faképnél.
- Szerinted lehetséges? - kérdezte kétségbeesetten.
- Hát egészséges és érett nő vagy, bár nem agyilag csak testileg! Basszus Demi, hogy lehettetek ilyen felelőtlenek? - korholltam le.
- De még nem biztos... Menjünk és vegyünk egy... én ezt nem hiszem el, hogy kimondom... tehességi tesztet. - szürnyörnyűködött el a hangosan kimondott szavain.
- Hát... menjünk...
Elindultunk a lépcsőn lefelé, de nagyon bizonytalannak tűnt.
Már majdnem kiértünk a lakásból mikor Demi megtorpant az ajtónál .
- Te.. nekem nem kéne menni! Mekkora botrány lenne, ha lekapnának amint megyek ki a gyógyszertárból. Aztán menne a találgatás, hogy mit vehettem, és nem nyúlnának mellé, ha az újságba olvasnám vissza, hogy "Demi Lovato terhességi tesztet vásárolt!" És akkor a Diallt már nem vakarom soha sem le magamról.
Van benne valami amit mond, de nem szívesen állítok oda csak úgy egy gyógyszertárba, főleg ha sokan vannak, hogy "Egy terhességi tesztet legyen szíves" . De muszáj lesz, mert más nincs aki velem jöjjön. Hisz távolabbi barátokat nem kérhetek meg rá, mert azt nem mondom, hogy magamnak veszem, Demit meg szintén nem mondhatom, mert abból csak újabb botrány lenne.
- Oké... De ha megbámulnak én teszem fel az eBayre a teszted! - viccelődtem, mire egy halvány mosolyt sikerült a szájára csalnom. - Na légy jó. - És ezzel kiléptem az ajtón.
A bolt előtt álltam meg közvetlenül a kocsival. Direkt nem Demiével jöttem, nehogy felismerjék.
Belépve a helységbe a tisztítószer és a desztilált víz szaga azonnal megcsapta az orrom. Fintorogva álltam a végtelennek tűnő sor végére.
Nagyon lassan haladtak az emberek, de nem ez volt a legnagyobb probléma . Az emberek mögöttem csak gyűltek, így kínosabb lesz mint gondoltam...
"Oké Hay! Csak oda mész, halkan kérsz egy tesztet, és eljössz! Ennyi!"
A sor egyre fogyott, mögöttem meg gyűlt a tömeg. Majd egyszer csak kilépett előlem az utolsó ember is.
- J-jó napot. - köszöntem bátortalanul.
- Jó napot! - köszönt ő is, és kérdően nézett felém. Halgattam egy ideig, mire egy kívülről nyugodt álcával sürgetett. - Mit szeretne.
- Kettő terhessége tesztet szeretnék. - mondtam olyna halkan hogy szerintem csak én hallotam meg. Reménykedtem, hogy az eladó is, és nem kell megismétlenem. De úgy tűnt a szerencse nem velem van.
- Tessék? Megismételné kérem?
- Egy, azaz kettő tesztet szeretnék.
- Egy mit?
- TERHESSÉGI TESZET AZ ISTENÉRT! - emeltem fel a hangerőt, mire a mögöttem álló emberek elhalkutak.
"Basszus!" ordítottam magamban a szerencsétlen helyzetemben. KÍnosan vártam ki az időt, míg a nő a kért dolgokkal vissza tér. Mikor újra a pulthoz lépet arca szinte melegséget sugárzott. Tudtam hogy mire gonolhatott.
- Tessék kisasszony, valamiben még segíthetek? - nyújtotta át a kék csomagolású tárgyakat, rajtuk hatalmas betűkkel, hogy mi is az.
- Egy táskát nekik? - mondtam elpirulva. Annyira pátyolgatóan nézett rám...
- Természetesen! És egyébként gratulálok! - mosolygott.
Átnyújtottam a pénzt és amilyen gyorsan csak tudtam leléptem miután a visszajárót eltettem. A sorból is kedves pillantásokat kaptam.
"Jujj... Ilyet többet ne..." -léptem ki a boltból, és igyekeztem a pár métert a kocsiig futva megtettni.
Már gyorsabban telt a visszaút, mint a gyógyszertár felé.
Berontottam a lakásba , és Demit szólogattam .
- Demi! Megjöttem! És itt a ... Demi? Mi a baj? - vettem észre, hogy a kanapén a fejét támasztva zokog. - Hey Demi! - futottam oda hozzá, ledobva a hozományom az asztalra.
- Mi lesz ha kiderül hogy gyereket várok Hay? Mi lesz a karieremmel? És Nialléval? Elcsesztem mindent! - zokogott.
-Figyelj! Most meg kell nyugodnod! Meghoztam a teszteket, és szépen bemész a mosdóban. Gyere! - kapartam fel a barátnőm a kanapéról, és a fürdőszobába vezettem.
Az ajtón kívül megálltam, míg ő bement.
- Hay! Miért kettő van? - kérdezte egy kis idő elteltével, miután a zacskóvól kivette a tárgyakat.
- Biztos ami biztos! - válaszoltam.
Ismét egy kis idő tellt el, és egy vidám hangot hallottam meg hirtelen a fürdőszobából!
- Hayley! Hayley! Negatív lett! Az első negatív lett! - nyitotta ki mellé az ajtót és mutogatta felém a tesztet. Egy csíkot mutatott.
- És a másik?
- Az minek?
- Hát, bizonyosodjunk meg róla, hogy biztos!
- Oké... - És ezzel vissza ment a helységbe.
- Hay... - láttam meg az ajtó mögött a falfehér képét, majd a kezében tartott tesztet. Két csíkot mutatott .
- Ez.. ez hogy lehet? - kérdeztem döbbenetn.
Megrázta a fejét, majd magatehetetlenül ült le a fürdőszoba padlójára.
Nem akartam elhinni, hogy az hogy lehet, hogy eltérő eredményt mutatnak a teszek. A terhesség nem lehet kétes! Vagy van vagy nincs baba!
Mellé helyezkedtem, és nyugtatólag átkaroltam, de nem mentem sokra vele. Ugyanúgy hullottak a szemeiből a könnyek.
- Figyelj... Nem bízhatjuk a véletrenre, hogy még most sem tudjuk, és bízunk benne hogy az első teszt mond igazat! El kell menni...
- NEM! Nem megyek orvoshoz! Megbízhatatlanok! Mi van, ha annyit fizet neki egy riporter vagy egy bulvárlap vezetője, hogy kiadja az igazat? - aggodalmaskodott.
- Tudsz annyit fizetni, hogy nehezen szárnyalják fellül . Meg van oldva!
- Én... Hay, most mi lesz? - borult a vállamra.
- Bemegyünk a kórházba! Gyere. - simogattam meg a zokogástól rázkódó vállát, és feláltunk a hideg csempéről.
/Harry szemszöge/
A repülő lassan egy halk morgó szerű hangot adva indul el a kifutópályáról. A srácok úgy hallom egész jól elvannak, mert már a repülőúton szokássá vált böfögőversenyt el is kezdték. Természetesen Louis már is nyerésre áll.
- Hey Harry! gyere mert elfogy a sör, és te nem tudsz álböfögni!- kiabálta megtámaszkodva a mellet elhelyezkedő ülésen az említett személy.
- Most kihagyom Lou... - próbáltam lekoptatni , de válaszomra inkább furcsán nézett.
- Én nem értelek titeket... - vakargatta meg a kócos haját, majd elgondolkodott.
- Mit csináltatok magatokkal? Betegek vagytok?
- Kik?
- Te és Niall! Mikor hívtam, mogorván lekoptatott, mikor kérdeztem szépen és illedelmesen hogy jön e... -biggyesztette le a száját poénból, de most nem volt kedvem
- Na, szerintem az nem volt szép és illedelmes. Ismerlek! - válaszoltam, de talán lehet hogy bunkóra sikerült egy kicsit.
- Oké haver... én nem tudom mi a franc bajotok van... Te lemondod?
- Nem igazán akarom... - Hát oké, én megpróbáltam. -ezzel el is ment. Én sem nagyon tudom, hogy miért viselte meg az a Nőszemély annyira az életem. Csupán az egészet tetőtől talpig felforgatta és berágta magát az agyam mélyére, visszavonhatatlanul. Nem tudom az utolsó képkockákat kiverni a fejemből semmilyen módon sem. Ott ég a könnyekkel teli ábrázata a szemeim előtt, és minden egyes pillanatban pofon vágnám magam, amikor eszembe jut, hogy ezt én műveltem vele. Pedig ki akartam vele békülni , csak megmondani , hogy hülye voltam, és sajnálom, de már nem lehet. Ő valahol örökre meggyűlölve él Amerikában, és valószínűleg engem tárgyalnak ki.
"Akárki gyűlölhet, csak Ő ne... Csak Ő, pont Ő ne... "
hMár épp, egy kósza könnycsepp fúrta rakoncátlanul magát a szemembe, és kitörni vágyott, mikor egy szőke hajkorona tűnt fel egyenlőre még a székek takarásában, majd leűlt mellém. egy ideig csendbe burkolózva üldögéltünk, de sejtettem, hogy beszélni szeretne, amihez most semmi kedvem sincsen. Igazság szerint egyedül ahhoz lenne kedvem, hogy amint a gép eléri a maximális magasságot, és kiugorjak belőle.
- Öm... szóval ezt elcsesztük... - kezdte hirtelenséggel Niall,megtörve a közöttünk húzódócsendet, melynek jobban örültem volna, ha inkább megmarad. Félreértés ne essék, bírom Louist is meg a kis írt is, de most nincs kedvem társalogni. Nagyot sóhajtok, majd még is válaszolok.
- Micsodát? - igazság szerint nem is tudom mire értette.
- Hát te Hayleyvel és meg Demivel a dolgot... - amint kimondta Demi nevét nagyon elszontyolodottnak tűnt. Vagy a helyes kifejezés rá az hogy még jobban annak tűnt. És velem is ez volt a helyzet a másik lány hallatán.
- Igen... De tulajdon képen mi is történt köztetek, mert nem egészen értem...
- Hát tudod este nagyon lerészegedtünk, és aztán... mikor beraktak a többiek minket a taxiba és mindkettőn pontos címét bediktálták mi valahogyan úgy intéztük, hogy a lakásán kössünk ki. És aztán... Érted ... - itt egy szünetet hagyott, én csak bólintással feleltem. - És aztán reggel lett... és békésen felkeltünk. Azt hittem annál jobb reggelem nem is lehetett volna, míg eszembe jutottak dolgok... - a fiú hangja megremegett, és elhalkult. Rossz volt a mindig életvidám szőkeségre így nézni.
- Mik? - Hát ez mondani kell? Az első tény, hogy van egy irdatlan méretű óceán közöttünk. Aztán a sok rajongó és paparazzi. Az egész média már így is meg van őrülve , rá vannak valamilyen diall shipperek akadva , hogy járunk, pedig közöttünk fel sem merült, a másik tábor, aki meg ellenzi folyamatosan halállal fenyegető üzeneteket küldözget Deminek, és erre a sok feszültsége az rá jön, hogy megnehezíti a búcsút az is, hogy reggel a szemébe kellett hazudom azt hogy az estére nem emlékszem, egy hiba volt az egész, amit részegen elkövettünk!
Niall zilálva fújta ki a levegőt. Mikor körül néztünk a többi srác minket nézett, eléggé furcsán, majd vállt rántva tovább koncentráltak arra mait csináltak.
- Haver, rendesen ki vagy bukva... - mondtam lágy hangon , hogy véletlenül se guruljon be újra.
- Hát... Igen. De azért jöttem ide hozzád, hogy egymáson segítsünk. Vagy mi... Végül is talán jobban megértesz, mint az a három jómadár aki ki se lát a gondtalan szerelemből... - válaszolt sóhajtva, majd tekintetét az abl mellet elsuhanó felhőkre meresztette.
- Igen... ebben van valami. -értettem vele együtt. Végül is tényleg igaza van, hisz egyikőjük sem tudja milyen az, amikor szenvedsz a hiányában, mert még csak magadénak sem tudhatod Őt... Hiába panaszkodnak, hogy mennyire hiányzik nekik a barátnőjük. Az egyik turnén van, a másik turnén van, mert táncol a harmadik pedig annyit tanul, hogy hetek óta ki se látszik a tanagyagból. Igen, tényleg rossz, hogy semmi idejük sincsen egymásra, de legalább van valaki, aki biztos pont, a srácokon kívül az életükben. Mert hiába hiányoznak, előbb-utóbb megkapják őket. De én és Niall? Minekünk nincs egy ilyen rendíthetetlen ember, aki még ha néha-napján is, de az üres lakást segít kitölteni.
- Egyébként most mi volt az a veszekedés még indulás előtt? - törte meg a gondolataim sorstársam.
- Nemtudom... Tudod... Mi csak... vagyunk ebbe a feszültségben... - sütöttem le a szemeim. Ő annyira más. Úgy érzem Ő tökéletesen beleillene abba az elérhetetlen álomba, amit megálmodtam. Egy boldog élet valakivel 'együtt'.
- De azon kívül. Miért vesztetek már megint ennyire össze? - kíváncsiskodott, kissé megkönnyebbülve, hogy végül is kiadta magából a bajait.
- Miért takargassam pont előttetek? - szóltam, egy kis éllel a hangomban, mert a többiek szokatlan nagy csöndben ülnek, feltételezhetően valamelyikőnk széke mögött, és szorgosan hallgatóznak.
- Ennyi erővel pattogatott kukoricát is hozhatnátok egy székkel egyetemben, és nézhetnétek a HD élő közvetítést!- förmedtem rá kicsit a sunnyogó srácokra.
- Oké haver, eltűnünk! - hallottam Zayn hangját, aki egy angyali vigyor kíséretében lépett ki Niall széke mögül.
- Már mindegy... szóval- szedtem össze a gondolataimat.
- Tegnap volt egy ahhoz közeli élményem, mint neked...
- Te lefeküdtél Hayleyel? - mondta egyszerre Niall, és a székek mögül Louis.
- Nem, de majdnem.
- Azt hogyan? Félidőben meggondoltátok magatokat? - jött elő a rejtekéből, és mellém huppant az említett . Majd a nyakam is átkarolta lazán és úgy figyelt tovább. Finoman leszedtem a kezét a vállam tetejéről.
- Ezt most ne Répás! - kuncogtam el a végét.
- Szóval mi történt? - végszóra Liam is előjött.
- A szobám előtt megcsókoltam, és egy ideig válaszolt rá, majd itt össze folynak az emlékek. Eléggé részeg voltam. Valami olyasmi történt , hogy egyik pillanatban még úgy voltunk, aztán ellökött magától, és veszekedtünk majd elment.
- Meg is lepődtem volna, ha a veszekedés nem lett volna bent. - jegyezte meg Louis, de nem szemre hányóan, csak viccelődve.
- Lou, ezzel most nem segítesz, inkább...- és szavak helyett úgy tett, mintha egy cipzárt elhúzott volna a szájánál Zayn.
- Köszi Zayn! Utána, másnap reggel tisztáztam magamban a gondolatokat, és rá jöttem, hogy nekem kell Hayley, és nem csak arra, amit leszűrhetett az este. De már semmi remény sincs hogy valaha is össze futunk mert én Londonban Ő pedig Amerika valamelyik részén él, mert annyit sem tudok róla, hogy hol... - hajtottam le a fejem, és felhúztam az ülésre a lábam, majd átkaroltam a térdeim.
- Jajj Harry... - kezdett volna bele a vigasztalásba Liam, de félbe szakítottam. - Pedig ma reggel elhatároztam hogy szépen váljunk el, és egy viszonylag szép emlékkel búcsúzok el Amerikától, de így... Utál az egyetlen akitől a legkevésbé akarom! - buktam én is ki végül, és egyre vékonyuló hangomhoz remegett szempilláim alatt a kósza könny. De nem engedtem le gördülni. Csak felálltam a helyemről, és egy másik ülés csoporthoz caplattam, és két ülésen elterültem arccal lefelé.
- Ez... Nem tudok mit mondani. - Képedt el Niall heves reakciómra.
- De legalább volt egy jó estétek Demivel! Remélem védekeztetek haver! - nyögte be Louis röhögve. Kicsit sikerül nekem is kuncognom rajta, de nem volt az igazi.
- Legalább valaki jól is tudta érezni magát legalább pár órára azzal akit szeret... - morogtam a szék anyagába.
- Hey Niall, mi a baj? - kérdezte hirtelen Zayn. Feltekintettem és is a fiúra, és egy üveges tekintettel meredt maga elé. Látszólag nem itt volt, közöttünk. -Hello? - húzogatta a kezét a szőke arca előtt.
- Én... Nem emlékszem hogy... - makogott, de kivehetetlen volt a problémája.
- Tessék? Mire? Niall? - szólt Liam.
- Mi ... az az azt hiszem hogy... nem ...
- Azt akarod mondani hogy nem védekeztetek? - vágott közbe Louis. Az ír csak bólogatott és még rémültebben nézett mint az előtt. Én is kerek szemekkel néztem. - Jézusom Niall! Még is bele gondoltál hogy mi lehet ebből? - akadt ki Zayn.
- Niall, felfogtad, hogy lehet hogy Demi mit sem tudva erről most furikázik haza, hónapokkal meg késöbb jön a levél, hogy ...
- Ezzel kurvára nem segítesz Zayn!!!! - ordított hirtelen közbe Niall. Hirtelen vissza tért a hangja. - Basszus Felfogtam! Érted? És be vagyok parázva! Most mit csináljak? Liam! Basszus, neked mindig van valamilyen terved! Mit csináljak? - a végére már vékony hangon beszélt és a tehetetlen Liam ruháját megragadva rángatta a fiút.
- Én nem tudom Niall, először is nyugodj el! - ragadta meg a csuklóját a fiú és lehámozta a görcsösen kapaszkodó ujjakat a pólójáról. - Először is, fel kellene hívni Demit. Másodszor, lehet hogy voltál részegen is olyan okos, hogy ha volt nálad , használtál gumit.
- De én nem hordok magamnál csak úgy! Érted? Én nem vagyok Harry! - idegeskedett továbbra is a szőke.
- Hey! - horkantam fel a kijelentésére.
- A pozitív oldal, hogy nagyon aranyos kis Dmeik meg Niallok fognak körülöttünk rohangálni! Unom már Luxot, mert felnőtt és túl sokat akar velem babázni. - nyögte közbe Louis, de most nem nevettünk a viccein, amin normális esetben az ír fiú már a földön fetrengene!
- Basszus Lou... ezt ne most... - próbálta megfékezni a bajt Liam, de mér késő volt.
- Ez kibaszottul nem vicces Louis! Hogy lehetsz ilyen tahó? - akadt ki Niall, és már pattant fel a vicceskedőt elkapni, de Zayn és Liam megfogták.
- Oké haver, bocsi, azt hittem oldom a feszkót! Befogom! - tette fel a kezét megadó tartásba, a mellkasa elé.
Ez a nap már nem is lehetne jobb....
/Hayley szemszöge/
-Jó, először is nyugodjunk meg. Még semmi sem biztos, sőt ezek a tesztek nagyon megbízhatatlanok.-próbáltam lelket önteni Demibe.
-Igazad lehet...el kell mennem az orvoshoz. Erről meg kell bizonyosodnunk még mielőtt Londonba megyünk az X-Factor miatt.-adta be a derekát.
-Szerintem még ma...ilyenkor a legrosszabb a bizonytalanság. Ma délutánra kérjünk időpontot az orvosodhoz.
-Jó, rendben. De mindezt úgy kell csinálnunk, hogy ne tudja meg senki, és lehetőleg ne lássanak meg amint besétálok a rendelőbe...-folytatta a gondolatmenetem.
-Akkor maradunk a napszemüveg-sapka-sál kombinációnál.-nevettem fel, mire ő is elmosolyodott. Nem tudom miért, de mindig nagyon élvezem amikor Demivel álcáznunk kell magunkat. Olyan, mintha valami titkosügynökök lennénk egy gagyi akciófilmben.
-Ideges vagyok Hayley...mit fog szólni Niall, ha kiderül, hogy...-a mondatot nem tudta befejezni, mert hirtelen a szavába vágtam.
-El ne kezd magadat hibáztatni! Ehhez ketten kellettetek...de nézd a jó oldalát. Belegondoltál már abba, hogy milyen cuki kisbabátok lenne? Mondjuk Niall szemeivel és a te mosolyoddal...uhh megzabálnám...és milyen jó hangja lenne...te jó ég....talán ő lehetne a következő Michael Jackson vagy Elvis Presley!-kalandoztam el hangosan a gondolataimban, mire már mindketten nevettünk.
/Harry szemszöge/
-Na jó most mit csináljak? Vagy mit ne?-kérdezte kétségbeesetten Niall.
-Hát, hogy mit ne azzal már egy kicsit elkéstünk, nemde?-tréfálkozott Lou.
-Az ilyen poénokkal igazán sokat segítesz Lou, köszi.-szidta le Zayn.
-Egyszerűen hívd fel és tisztázd vele...-javasoltam egyszerűen.
-Igaza van. Ne pánikolj, azzal igazán ráérsz.-próbálta megnyugtatni Liam.
Niall elvonult telefonálni, én pedig elgondolkodtam. Próbáltam kiűzni a fejemből Hayleyt. De ez sajnos nem ilyen egyszerű. Csak pár órája hagytuk el Los Angelest, de azóta folyamatosan csak arra az indulás előtti csókra tudtam gondolni. Ő csókolt meg engem, és nem én őt. Ezek szerint még is érdeklem? Vagy csak megsajnált? Esetleg elragadta a pillanat varázsa, és most már háromszor megbánta az egészet? Talán sosem tudom már meg. Most biztos Demivel van és annak örül, hogy nem aludt nálam azon az éjszakán, hiszem most ő is ugyanilyen helyzetben lehetne. Persze Niallt is megértem. Lehet, hogy annyi pia után nekem sem jutott volna eszembe. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy ez lesz ebből a los angelesi útból. Ha Niallnek és Deminek tényleg gyereke születik, az a banda életére is hatással lesz. Bármennyire is szereti, sőt imádja a One Directiont, biztos vagy benne, hogy a fia vagy lánya mellett dönteni. Kilépne, vagy feloszlanánk. Tulajdonképpen egy mámoros éjszaka megpecsételte mind az ötünk életét. Ki tudja miket értünk volna még el? Tudom, hogy ilyenekre nem szabad gondolni mert nem tudunk még biztosat, de a legrosszabbra is fel akarom készíteni magam.
Niall pár perccel később szomorúan tért vissza. Mindenki megrohamozta őt, választ várva.
-Nem veszi fel...-mondta idegesen, aggodalommal a hangjában.
/Hayley szemszöge/
Beültünk a kocsiba és elindultunk Demi orvosának a rendelőjébe. Az út elején csend telepedett ránk, amit igyekeztem megtörni, figyelve arra, hogy ne az időjárással idegesítsem az amúgy sem túl nyugodt barátnőmet.
-Most mire gondolsz?-érdeklődtem.
-Azon, hogy Niall azt fogja hinni, hogy magamhoz akarom láncolni. Nem tudom...
-Ugye nem akarod elvetetni?-kérdeztem meghökkenten.
-Nem, ha már voltam ilyen felelőtlen, nem hátrálok meg a felelősség elől. A karrieremet egy jó ideig szüneteltetnem kéne miatta, de nem érdekel. És az is lehet, hogy Niallel lenne egy esélyünk arra, hogy megpróbálnánk együtt...
-Niall, Niall, Niall...mindig ő! Felejtsd már el! Csak a bajt hozza rád, nem veszed észre, kihasznál, nem törődik veled és még csak fel sem hív, hogy "Héé apa leszek vagy sem?"!
-Szeretem őt Hay, értsd meg! És már vagy 15 nem fogadott hívásom van tőle.-mondta határozottan, amitől meglepődtem. Csodálkoztam a bátorságán, és akaratlanul is Harryre gondoltam. Talán minden másképpen alakul, ha nem lettem volna annyira gyáva. Ha lett volna elég bátorságom, hogy elmondjam neki, hogy szeretem. De gyáva voltam. Féltem attól, hogy ő nem így érez. Ezért esélyt sem adtam neki arra, hogy megbántson. Viszont arra sem, hogy boldoggá tegyen. De így legalább csak én szenvedek, mert ő nem tudja, hogy mit érzek. Nem tudja, hogy minden egyes nap, minden percében megátkozom magam azért, mert nem volt elég bátorságom ahhoz, hogy őszintén bevalljam neki, hogy mindennél és mindenkinél jobban szeretem.
A gondolatmenetem végére már meg is érkeztünk. Eléggé eldugott, helyen volt a rendelő, persze gondolom azért, mert Demi Lovato hivatalos orvosának a rendelője csak nem lehet a plázában, vagy ilyesmi.
Beérve elég otthonosnak találtam a helyet, a váró tulajdonképpen egy rövid, széles folyosó volt, ami tele volt cserepes virágokkal és növényekkel, néha már egy botanikus kertben éreztem magam.
Nem sokkal később megérkezett az orvos, egy látszólag kedves, a negyvenes, őszülő hajó férfi, aki bekísérte Demit a vizsgálóba.
Körülbelül negyedóra múlva kijött a lány és idegesen leült mellém.
-Na mi volt?-kérdeztem izgatottan.
-Még kell várnunk az eredményekre. Azt mondta, hogy 10 perc.-mondta. Szinte éreztem, ahogy remeg az egész teste. Tudtam, hogy több dolog miatt félt és izgult. Nem csodálom, ez az egész életére kihathat.
Csak megfogtam a kezét, és küldtem felé egy bátorító mosolyt. Ez volt a legtöbb amit tehettem.
Az orvos kijött, és visszahívta Demit.
A lány mosolyogva jött ki, mire felugrottam én is.
-Mond már!-sürgettem izgatottam.
-Nem vagyok az, Hayley!-mondta megkönnyebbülten.
-Hálisten! Na megmondtam, hogy azoknak teszteknek nem szabad hinni!-mondtam boldogan.
Jókedvűen ültünk be a kocsiba, és már majdnem elindultunk, de figyelmeztetnem kellett a barátnőmet egy nagyon fontos dologra.
-Szerintem hívd fel. Halálra aggódhatta már magát, neki is biztos eszébe jutott, hogy nem védekeztetek és azért hívott ennyiszer.
-Igazad van.
/Demi szemszöge/
Előkerestem a táskámból a telefonom, és még mindig zakatoló szívvel és remegő kezekkel tárcsáztam a számát.
Szinte fél csörgés után felvette.
-Haló? Demi! Annyiszor hívtalak és....-mondta szinte levegőt sem véve.
-Nyugi, nem vagyok terhes.-mondtam, és hallottam, ahogy lassan kifújja a levegőt és felsóhajt. Igen, biztos vagyok benne, hogy szétszedte az ideg, úgy mint engem is.
-Aggódtam érted.-mondta őszintén, mire akaratlanul is elmosolyodtam, de Hayley a mutogatásával észhez térített, így komolyra fordítottam a szót.
-Nézd Niall, az hogy felhívtalak nem azt jelenti, hogy egyből puszi pajtások vagyunk, és te vagy az utolsó ember, akivel most beszélgetni van kedvem, úgyhogy szia.-mondtam, majd kinyomtam a telefont, mire Hayley egy elismerő pillantással ajándékozott meg.
/Demi szemszöge/
Hayleyék után siettem, de nem sikerült beérnem őket. Mikor viszont közel kerültem hozzájuk hirtelen megtorpantam, mivel azt láttam, hogy a barátnőm éppen megcsókolja Harryt.
"Ez nem lehet! Miért nem mondta el? Ezek szerint mégis van valami köztük."-gondolkoztam el kettőjükön, majd mikor Hayley elrohant Harrytől utána mentem. Mikor kiértünk a kocsihoz kérdőre vontam a lányt, aki még mindig el volt pirulva. Valószínűleg nem tudta, hogy láttam a kis jelenetüket.
-Biztos vagy benne, hogy nem érzel semmit Harry iránt?-tértem hamar a tárgyra.
-Most meg miért jössz megint ezzel?-kérdezte idegesen.
-Hát...pedig én láttam amit láttam...-mondtam sejtelmesen.
-Oh...-mondta szomorúsággal a hangjában.
-Az csak véletlen volt..én nem tudtam, hogy mit csinálok...-próbált mentegetőzni, de ezesetben nem hagytam magam meggyőzni.
-Hay! Miért van az, hogy még magadnak sem mered bevallani?
-Jó, győztél...-sóhajtott egy nagyot.
-Mert félek, hogy kihasználna, mint ahogy más lányokat...Demi én már annyi emberben csalódtam. Nem tudnám elviselni ha újra összetörnék a szívemet. Én csak úgy teszek mintha minden leperegne rólam, de valójában nem vagyok olyan erős. - mondta, miközben egy könnycsepp folyt végig az arcán, amit a lehető leghamarabb letörölt az arcáról. Még sosem láttam őt ilyennek. Mintha nem is ő lenne.
/Hayley szemszöge/
Egész úton feszengve ültem Demi mellett a kocsiban. Nagy kő esett le a szívemről azzal, hogy elmondtam Deminek azt, ami már régóta rágódom magamban. Azonban még mindig rossz érzés kerít hatalmába, ha arra gondolok, hogyan váltunk el és milyen volt a kapcsolatunk amíg itt volt. Annyi megválaszolatlan kérdés suhan át az agyamon, hogy már én sem tudom követni.
-Hayley, ne gy fogd fel ezt az egészet!-fordult felén Demi mikor leparkolt a háza előtt. -Hogyan?...
-Te előre bebeszéled magadnak, hogy meg fog csalni, amikor még össze sem jöttetek! Honnan tudod, ha egy esélyt sem adsz neki?-kérdezte értetlenül.
-Jó ha elővigyázatos az ilyenekkel az ember.-érveltem.
- Mi van ha csak egy trófea lennék neki, ami jó neki egy éjszaka erejéig, aztán viszlát?-kérdeztem, de a mondat végére rájöttem, hogy nem volt túl jó ötlet. Egy pillanatra elgondolkodott, majd válaszolt.
-Akkor másnap reggel felkelsz mellette és a közönyös viselkedése minden reményedet lerombolja. Aztán összeveszel vele, bizonygatod neki, magadnak és mindenkinek, hogy gyűlölöd, de igazából nem haragszol rá. Egyszerűen nem tudsz. Nem tudsz, mert mindegy mint csinál, te szereted.-mondta a távolba meredve. Annyi fájdalom bújkált a hangjában, hogy szerintem egy hajszál választotta el attól, hogy sírva fakadjon. Egyértelmű volt, hogy Niallre gondol.
****
Tartottuk magunkat a fogadalmunkhoz, miszerint a mai napot a buli kipihenésére szánjuk. Hirtelen egy csengetést hallottunk. Fogalmunk sem volt, hogy ki lehetett, mert nem vártunk senkit. -Majd én.-mondtam, majd beengedtem a "titokzatos idegent". Legnagyobb meglepetésünkre George, Demi menedzsere állt az ajtóban, és miután kinyitottam neki, azonnal betörtetett a nappaliba.
-Sziasztok! Bocsi, hogy nem szóltam, hogy jövök, de egy nagyon fontos hírem van! Oh, meghalt valaki, hogy ilyen hangulatban vagytok? Demi nem is vagy kíváncsi rá? -Jó, mond már!-sürgette meg unottan Demi a George-ot.
-Az előbb hívtak Londonból. Az X-faktor pár héten belül indul náluk, és az egyik mentor visszalépett. És Demihez ragaszkodnak. Azt mondják vagy ő, vagy nem lesz megtartva. Na mit szólsz?-kérdezte izgatottan.
-Mit szóljak?-kérdezte unottan.
-Ne szólj semmit, csak fogadd el az ajánlatot! Hétvégén már indulhatnál is! Most gondolj bele! Hatalmas népszerűségre tehetnénk szert és...-nem fejezte be a mondatot, mivel Demi hirtelen elrohant, és ahogy láttam a mosdó felé vette az irányt.
-Csak másnapos.-mondtam, majd elküldtem George-ot azzal, hogy Demi át fogja gondolni a dolgot. Ezután felmentem megnézni a barátnőmet. A mosdónak támaszkodva állt, és meredve bámulta a tükörképét. Úgy, tűnt mintha erősen gondolkodna valamin. -Jobban vagy már?-kérdeztem, becsukva magam után az ajtót.
-Igen, csak hirtelen rosszul lettem. Nem tudom, mi van velem. Talán még mindig a másnaposság.
-Elfogadod a londoni ajánlatot?-érdeklődtem.
-Viccelsz? Pont Nialltől szeretnék távol maradni. Miért mennék pont oda?
-Demi ez csak kifogás! London elég nagyváros ahhoz, hogy soha ne fuss vele össze még véletlenül se, ha nem akarsz. Tudom, hogy szeretnéd elvállalni! Körbevezetnélek a városban....tényleg még nem is látogattál meg mióta Londonba költöztem! Jó buli lesz! A munka amugy is legalább eltereli a figyelmed.-érveltem azt hiszem elég jól.
-Na jó, meggyőztél. Talán tényleg jót tenne egy kis környezetváltozás.
- Uh basszus! - kiáltotta fel Demi, és rohant újra a WC csészéhez.
Segítettem neki felfogni a haját. Eléggé siralmasan festett ott. Kicsit furcsáétami is, hisz az én másnaposságom már majdnem teljesen elmúlt, és igazából csak a fejem fáj kicsit.
- Demi, van egy teóriám, ami kicsit furcsán hangzik... De előbb lehet egy kérdésem?
- Igen? - válaszolta ismét a csaphoz lépve.
- Biztosan izé... szóval védekeztetek?
- Én... nem emlékszem... - meredt a tükörképére, és erősen elgondolkodott valamin.
- Én nem hiszem hogy ez még a másnaposság lenne Demi...Mi van ha... - hagytam nyitva a kérdést, mrt még én sem mertem kimondani.
- Terhes? - képedte el, és hihetlen arcikfejezéssel forudlt felém. - Már hogy lennék? Hisz mi... De az lehetetlen.
- Már miért lenne? Ha nem tettetek semmit részegen ellene, hogy ... szóval érted? - sütöttem le a szemem, és akaratlanul is eszembe jutott, hogy Harryvel és velem is megtörténhetett volna ugyan ez, ha én nem hagyom faképnél.
- Szerinted lehetséges? - kérdezte kétségbeesetten.
- Hát egészséges és érett nő vagy, bár nem agyilag csak testileg! Basszus Demi, hogy lehettetek ilyen felelőtlenek? - korholltam le.
- De még nem biztos... Menjünk és vegyünk egy... én ezt nem hiszem el, hogy kimondom... tehességi tesztet. - szürnyörnyűködött el a hangosan kimondott szavain.
- Hát... menjünk...
Elindultunk a lépcsőn lefelé, de nagyon bizonytalannak tűnt.
Már majdnem kiértünk a lakásból mikor Demi megtorpant az ajtónál .
- Te.. nekem nem kéne menni! Mekkora botrány lenne, ha lekapnának amint megyek ki a gyógyszertárból. Aztán menne a találgatás, hogy mit vehettem, és nem nyúlnának mellé, ha az újságba olvasnám vissza, hogy "Demi Lovato terhességi tesztet vásárolt!" És akkor a Diallt már nem vakarom soha sem le magamról.
Van benne valami amit mond, de nem szívesen állítok oda csak úgy egy gyógyszertárba, főleg ha sokan vannak, hogy "Egy terhességi tesztet legyen szíves" . De muszáj lesz, mert más nincs aki velem jöjjön. Hisz távolabbi barátokat nem kérhetek meg rá, mert azt nem mondom, hogy magamnak veszem, Demit meg szintén nem mondhatom, mert abból csak újabb botrány lenne.
- Oké... De ha megbámulnak én teszem fel az eBayre a teszted! - viccelődtem, mire egy halvány mosolyt sikerült a szájára csalnom. - Na légy jó. - És ezzel kiléptem az ajtón.
A bolt előtt álltam meg közvetlenül a kocsival. Direkt nem Demiével jöttem, nehogy felismerjék.
Belépve a helységbe a tisztítószer és a desztilált víz szaga azonnal megcsapta az orrom. Fintorogva álltam a végtelennek tűnő sor végére.
Nagyon lassan haladtak az emberek, de nem ez volt a legnagyobb probléma . Az emberek mögöttem csak gyűltek, így kínosabb lesz mint gondoltam...
"Oké Hay! Csak oda mész, halkan kérsz egy tesztet, és eljössz! Ennyi!"
A sor egyre fogyott, mögöttem meg gyűlt a tömeg. Majd egyszer csak kilépett előlem az utolsó ember is.
- J-jó napot. - köszöntem bátortalanul.
- Jó napot! - köszönt ő is, és kérdően nézett felém. Halgattam egy ideig, mire egy kívülről nyugodt álcával sürgetett. - Mit szeretne.
- Kettő terhessége tesztet szeretnék. - mondtam olyna halkan hogy szerintem csak én hallotam meg. Reménykedtem, hogy az eladó is, és nem kell megismétlenem. De úgy tűnt a szerencse nem velem van.
- Tessék? Megismételné kérem?
- Egy, azaz kettő tesztet szeretnék.
- Egy mit?
- TERHESSÉGI TESZET AZ ISTENÉRT! - emeltem fel a hangerőt, mire a mögöttem álló emberek elhalkutak.
"Basszus!" ordítottam magamban a szerencsétlen helyzetemben. KÍnosan vártam ki az időt, míg a nő a kért dolgokkal vissza tér. Mikor újra a pulthoz lépet arca szinte melegséget sugárzott. Tudtam hogy mire gonolhatott.
- Tessék kisasszony, valamiben még segíthetek? - nyújtotta át a kék csomagolású tárgyakat, rajtuk hatalmas betűkkel, hogy mi is az.
- Egy táskát nekik? - mondtam elpirulva. Annyira pátyolgatóan nézett rám...
- Természetesen! És egyébként gratulálok! - mosolygott.
Átnyújtottam a pénzt és amilyen gyorsan csak tudtam leléptem miután a visszajárót eltettem. A sorból is kedves pillantásokat kaptam.
"Jujj... Ilyet többet ne..." -léptem ki a boltból, és igyekeztem a pár métert a kocsiig futva megtettni.
Már gyorsabban telt a visszaút, mint a gyógyszertár felé.
Berontottam a lakásba , és Demit szólogattam .
- Demi! Megjöttem! És itt a ... Demi? Mi a baj? - vettem észre, hogy a kanapén a fejét támasztva zokog. - Hey Demi! - futottam oda hozzá, ledobva a hozományom az asztalra.
- Mi lesz ha kiderül hogy gyereket várok Hay? Mi lesz a karieremmel? És Nialléval? Elcsesztem mindent! - zokogott.
-Figyelj! Most meg kell nyugodnod! Meghoztam a teszteket, és szépen bemész a mosdóban. Gyere! - kapartam fel a barátnőm a kanapéról, és a fürdőszobába vezettem.
Az ajtón kívül megálltam, míg ő bement.
- Hay! Miért kettő van? - kérdezte egy kis idő elteltével, miután a zacskóvól kivette a tárgyakat.
- Biztos ami biztos! - válaszoltam.
Ismét egy kis idő tellt el, és egy vidám hangot hallottam meg hirtelen a fürdőszobából!
- Hayley! Hayley! Negatív lett! Az első negatív lett! - nyitotta ki mellé az ajtót és mutogatta felém a tesztet. Egy csíkot mutatott.
- És a másik?
- Az minek?
- Hát, bizonyosodjunk meg róla, hogy biztos!
- Oké... - És ezzel vissza ment a helységbe.
- Hay... - láttam meg az ajtó mögött a falfehér képét, majd a kezében tartott tesztet. Két csíkot mutatott .
- Ez.. ez hogy lehet? - kérdeztem döbbenetn.
Megrázta a fejét, majd magatehetetlenül ült le a fürdőszoba padlójára.
Nem akartam elhinni, hogy az hogy lehet, hogy eltérő eredményt mutatnak a teszek. A terhesség nem lehet kétes! Vagy van vagy nincs baba!
Mellé helyezkedtem, és nyugtatólag átkaroltam, de nem mentem sokra vele. Ugyanúgy hullottak a szemeiből a könnyek.
- Figyelj... Nem bízhatjuk a véletrenre, hogy még most sem tudjuk, és bízunk benne hogy az első teszt mond igazat! El kell menni...
- NEM! Nem megyek orvoshoz! Megbízhatatlanok! Mi van, ha annyit fizet neki egy riporter vagy egy bulvárlap vezetője, hogy kiadja az igazat? - aggodalmaskodott.
- Tudsz annyit fizetni, hogy nehezen szárnyalják fellül . Meg van oldva!
- Én... Hay, most mi lesz? - borult a vállamra.
- Bemegyünk a kórházba! Gyere. - simogattam meg a zokogástól rázkódó vállát, és feláltunk a hideg csempéről.
/Harry szemszöge/
A repülő lassan egy halk morgó szerű hangot adva indul el a kifutópályáról. A srácok úgy hallom egész jól elvannak, mert már a repülőúton szokássá vált böfögőversenyt el is kezdték. Természetesen Louis már is nyerésre áll.
- Hey Harry! gyere mert elfogy a sör, és te nem tudsz álböfögni!- kiabálta megtámaszkodva a mellet elhelyezkedő ülésen az említett személy.
- Most kihagyom Lou... - próbáltam lekoptatni , de válaszomra inkább furcsán nézett.
- Én nem értelek titeket... - vakargatta meg a kócos haját, majd elgondolkodott.
- Mit csináltatok magatokkal? Betegek vagytok?
- Kik?
- Te és Niall! Mikor hívtam, mogorván lekoptatott, mikor kérdeztem szépen és illedelmesen hogy jön e... -biggyesztette le a száját poénból, de most nem volt kedvem
- Na, szerintem az nem volt szép és illedelmes. Ismerlek! - válaszoltam, de talán lehet hogy bunkóra sikerült egy kicsit.
- Oké haver... én nem tudom mi a franc bajotok van... Te lemondod?
- Nem igazán akarom... - Hát oké, én megpróbáltam. -ezzel el is ment. Én sem nagyon tudom, hogy miért viselte meg az a Nőszemély annyira az életem. Csupán az egészet tetőtől talpig felforgatta és berágta magát az agyam mélyére, visszavonhatatlanul. Nem tudom az utolsó képkockákat kiverni a fejemből semmilyen módon sem. Ott ég a könnyekkel teli ábrázata a szemeim előtt, és minden egyes pillanatban pofon vágnám magam, amikor eszembe jut, hogy ezt én műveltem vele. Pedig ki akartam vele békülni , csak megmondani , hogy hülye voltam, és sajnálom, de már nem lehet. Ő valahol örökre meggyűlölve él Amerikában, és valószínűleg engem tárgyalnak ki.
"Akárki gyűlölhet, csak Ő ne... Csak Ő, pont Ő ne... "
hMár épp, egy kósza könnycsepp fúrta rakoncátlanul magát a szemembe, és kitörni vágyott, mikor egy szőke hajkorona tűnt fel egyenlőre még a székek takarásában, majd leűlt mellém. egy ideig csendbe burkolózva üldögéltünk, de sejtettem, hogy beszélni szeretne, amihez most semmi kedvem sincsen. Igazság szerint egyedül ahhoz lenne kedvem, hogy amint a gép eléri a maximális magasságot, és kiugorjak belőle.
- Öm... szóval ezt elcsesztük... - kezdte hirtelenséggel Niall,megtörve a közöttünk húzódócsendet, melynek jobban örültem volna, ha inkább megmarad. Félreértés ne essék, bírom Louist is meg a kis írt is, de most nincs kedvem társalogni. Nagyot sóhajtok, majd még is válaszolok.
- Micsodát? - igazság szerint nem is tudom mire értette.
- Hát te Hayleyvel és meg Demivel a dolgot... - amint kimondta Demi nevét nagyon elszontyolodottnak tűnt. Vagy a helyes kifejezés rá az hogy még jobban annak tűnt. És velem is ez volt a helyzet a másik lány hallatán.
- Igen... De tulajdon képen mi is történt köztetek, mert nem egészen értem...
- Hát tudod este nagyon lerészegedtünk, és aztán... mikor beraktak a többiek minket a taxiba és mindkettőn pontos címét bediktálták mi valahogyan úgy intéztük, hogy a lakásán kössünk ki. És aztán... Érted ... - itt egy szünetet hagyott, én csak bólintással feleltem. - És aztán reggel lett... és békésen felkeltünk. Azt hittem annál jobb reggelem nem is lehetett volna, míg eszembe jutottak dolgok... - a fiú hangja megremegett, és elhalkult. Rossz volt a mindig életvidám szőkeségre így nézni.
- Mik? - Hát ez mondani kell? Az első tény, hogy van egy irdatlan méretű óceán közöttünk. Aztán a sok rajongó és paparazzi. Az egész média már így is meg van őrülve , rá vannak valamilyen diall shipperek akadva , hogy járunk, pedig közöttünk fel sem merült, a másik tábor, aki meg ellenzi folyamatosan halállal fenyegető üzeneteket küldözget Deminek, és erre a sok feszültsége az rá jön, hogy megnehezíti a búcsút az is, hogy reggel a szemébe kellett hazudom azt hogy az estére nem emlékszem, egy hiba volt az egész, amit részegen elkövettünk!
Niall zilálva fújta ki a levegőt. Mikor körül néztünk a többi srác minket nézett, eléggé furcsán, majd vállt rántva tovább koncentráltak arra mait csináltak.
- Haver, rendesen ki vagy bukva... - mondtam lágy hangon , hogy véletlenül se guruljon be újra.
- Hát... Igen. De azért jöttem ide hozzád, hogy egymáson segítsünk. Vagy mi... Végül is talán jobban megértesz, mint az a három jómadár aki ki se lát a gondtalan szerelemből... - válaszolt sóhajtva, majd tekintetét az abl mellet elsuhanó felhőkre meresztette.
- Igen... ebben van valami. -értettem vele együtt. Végül is tényleg igaza van, hisz egyikőjük sem tudja milyen az, amikor szenvedsz a hiányában, mert még csak magadénak sem tudhatod Őt... Hiába panaszkodnak, hogy mennyire hiányzik nekik a barátnőjük. Az egyik turnén van, a másik turnén van, mert táncol a harmadik pedig annyit tanul, hogy hetek óta ki se látszik a tanagyagból. Igen, tényleg rossz, hogy semmi idejük sincsen egymásra, de legalább van valaki, aki biztos pont, a srácokon kívül az életükben. Mert hiába hiányoznak, előbb-utóbb megkapják őket. De én és Niall? Minekünk nincs egy ilyen rendíthetetlen ember, aki még ha néha-napján is, de az üres lakást segít kitölteni.
- Egyébként most mi volt az a veszekedés még indulás előtt? - törte meg a gondolataim sorstársam.
- Nemtudom... Tudod... Mi csak... vagyunk ebbe a feszültségben... - sütöttem le a szemeim. Ő annyira más. Úgy érzem Ő tökéletesen beleillene abba az elérhetetlen álomba, amit megálmodtam. Egy boldog élet valakivel 'együtt'.
- De azon kívül. Miért vesztetek már megint ennyire össze? - kíváncsiskodott, kissé megkönnyebbülve, hogy végül is kiadta magából a bajait.
- Miért takargassam pont előttetek? - szóltam, egy kis éllel a hangomban, mert a többiek szokatlan nagy csöndben ülnek, feltételezhetően valamelyikőnk széke mögött, és szorgosan hallgatóznak.
- Ennyi erővel pattogatott kukoricát is hozhatnátok egy székkel egyetemben, és nézhetnétek a HD élő közvetítést!- förmedtem rá kicsit a sunnyogó srácokra.
- Oké haver, eltűnünk! - hallottam Zayn hangját, aki egy angyali vigyor kíséretében lépett ki Niall széke mögül.
- Már mindegy... szóval- szedtem össze a gondolataimat.
- Tegnap volt egy ahhoz közeli élményem, mint neked...
- Te lefeküdtél Hayleyel? - mondta egyszerre Niall, és a székek mögül Louis.
- Nem, de majdnem.
- Azt hogyan? Félidőben meggondoltátok magatokat? - jött elő a rejtekéből, és mellém huppant az említett . Majd a nyakam is átkarolta lazán és úgy figyelt tovább. Finoman leszedtem a kezét a vállam tetejéről.
- Ezt most ne Répás! - kuncogtam el a végét.
- Szóval mi történt? - végszóra Liam is előjött.
- A szobám előtt megcsókoltam, és egy ideig válaszolt rá, majd itt össze folynak az emlékek. Eléggé részeg voltam. Valami olyasmi történt , hogy egyik pillanatban még úgy voltunk, aztán ellökött magától, és veszekedtünk majd elment.
- Meg is lepődtem volna, ha a veszekedés nem lett volna bent. - jegyezte meg Louis, de nem szemre hányóan, csak viccelődve.
- Lou, ezzel most nem segítesz, inkább...- és szavak helyett úgy tett, mintha egy cipzárt elhúzott volna a szájánál Zayn.
- Köszi Zayn! Utána, másnap reggel tisztáztam magamban a gondolatokat, és rá jöttem, hogy nekem kell Hayley, és nem csak arra, amit leszűrhetett az este. De már semmi remény sincs hogy valaha is össze futunk mert én Londonban Ő pedig Amerika valamelyik részén él, mert annyit sem tudok róla, hogy hol... - hajtottam le a fejem, és felhúztam az ülésre a lábam, majd átkaroltam a térdeim.
- Jajj Harry... - kezdett volna bele a vigasztalásba Liam, de félbe szakítottam. - Pedig ma reggel elhatároztam hogy szépen váljunk el, és egy viszonylag szép emlékkel búcsúzok el Amerikától, de így... Utál az egyetlen akitől a legkevésbé akarom! - buktam én is ki végül, és egyre vékonyuló hangomhoz remegett szempilláim alatt a kósza könny. De nem engedtem le gördülni. Csak felálltam a helyemről, és egy másik ülés csoporthoz caplattam, és két ülésen elterültem arccal lefelé.
- Ez... Nem tudok mit mondani. - Képedt el Niall heves reakciómra.
- De legalább volt egy jó estétek Demivel! Remélem védekeztetek haver! - nyögte be Louis röhögve. Kicsit sikerül nekem is kuncognom rajta, de nem volt az igazi.
- Legalább valaki jól is tudta érezni magát legalább pár órára azzal akit szeret... - morogtam a szék anyagába.
- Hey Niall, mi a baj? - kérdezte hirtelen Zayn. Feltekintettem és is a fiúra, és egy üveges tekintettel meredt maga elé. Látszólag nem itt volt, közöttünk. -Hello? - húzogatta a kezét a szőke arca előtt.
- Én... Nem emlékszem hogy... - makogott, de kivehetetlen volt a problémája.
- Tessék? Mire? Niall? - szólt Liam.
- Mi ... az az azt hiszem hogy... nem ...
- Azt akarod mondani hogy nem védekeztetek? - vágott közbe Louis. Az ír csak bólogatott és még rémültebben nézett mint az előtt. Én is kerek szemekkel néztem. - Jézusom Niall! Még is bele gondoltál hogy mi lehet ebből? - akadt ki Zayn.
- Niall, felfogtad, hogy lehet hogy Demi mit sem tudva erről most furikázik haza, hónapokkal meg késöbb jön a levél, hogy ...
- Ezzel kurvára nem segítesz Zayn!!!! - ordított hirtelen közbe Niall. Hirtelen vissza tért a hangja. - Basszus Felfogtam! Érted? És be vagyok parázva! Most mit csináljak? Liam! Basszus, neked mindig van valamilyen terved! Mit csináljak? - a végére már vékony hangon beszélt és a tehetetlen Liam ruháját megragadva rángatta a fiút.
- Én nem tudom Niall, először is nyugodj el! - ragadta meg a csuklóját a fiú és lehámozta a görcsösen kapaszkodó ujjakat a pólójáról. - Először is, fel kellene hívni Demit. Másodszor, lehet hogy voltál részegen is olyan okos, hogy ha volt nálad , használtál gumit.
- De én nem hordok magamnál csak úgy! Érted? Én nem vagyok Harry! - idegeskedett továbbra is a szőke.
- Hey! - horkantam fel a kijelentésére.
- A pozitív oldal, hogy nagyon aranyos kis Dmeik meg Niallok fognak körülöttünk rohangálni! Unom már Luxot, mert felnőtt és túl sokat akar velem babázni. - nyögte közbe Louis, de most nem nevettünk a viccein, amin normális esetben az ír fiú már a földön fetrengene!
- Basszus Lou... ezt ne most... - próbálta megfékezni a bajt Liam, de mér késő volt.
- Ez kibaszottul nem vicces Louis! Hogy lehetsz ilyen tahó? - akadt ki Niall, és már pattant fel a vicceskedőt elkapni, de Zayn és Liam megfogták.
- Oké haver, bocsi, azt hittem oldom a feszkót! Befogom! - tette fel a kezét megadó tartásba, a mellkasa elé.
Ez a nap már nem is lehetne jobb....
/Hayley szemszöge/
-Jó, először is nyugodjunk meg. Még semmi sem biztos, sőt ezek a tesztek nagyon megbízhatatlanok.-próbáltam lelket önteni Demibe.
-Igazad lehet...el kell mennem az orvoshoz. Erről meg kell bizonyosodnunk még mielőtt Londonba megyünk az X-Factor miatt.-adta be a derekát.
-Szerintem még ma...ilyenkor a legrosszabb a bizonytalanság. Ma délutánra kérjünk időpontot az orvosodhoz.
-Jó, rendben. De mindezt úgy kell csinálnunk, hogy ne tudja meg senki, és lehetőleg ne lássanak meg amint besétálok a rendelőbe...-folytatta a gondolatmenetem.
-Akkor maradunk a napszemüveg-sapka-sál kombinációnál.-nevettem fel, mire ő is elmosolyodott. Nem tudom miért, de mindig nagyon élvezem amikor Demivel álcáznunk kell magunkat. Olyan, mintha valami titkosügynökök lennénk egy gagyi akciófilmben.
-Ideges vagyok Hayley...mit fog szólni Niall, ha kiderül, hogy...-a mondatot nem tudta befejezni, mert hirtelen a szavába vágtam.
-El ne kezd magadat hibáztatni! Ehhez ketten kellettetek...de nézd a jó oldalát. Belegondoltál már abba, hogy milyen cuki kisbabátok lenne? Mondjuk Niall szemeivel és a te mosolyoddal...uhh megzabálnám...és milyen jó hangja lenne...te jó ég....talán ő lehetne a következő Michael Jackson vagy Elvis Presley!-kalandoztam el hangosan a gondolataimban, mire már mindketten nevettünk.
/Harry szemszöge/
-Na jó most mit csináljak? Vagy mit ne?-kérdezte kétségbeesetten Niall.
-Hát, hogy mit ne azzal már egy kicsit elkéstünk, nemde?-tréfálkozott Lou.
-Az ilyen poénokkal igazán sokat segítesz Lou, köszi.-szidta le Zayn.
-Egyszerűen hívd fel és tisztázd vele...-javasoltam egyszerűen.
-Igaza van. Ne pánikolj, azzal igazán ráérsz.-próbálta megnyugtatni Liam.
Niall elvonult telefonálni, én pedig elgondolkodtam. Próbáltam kiűzni a fejemből Hayleyt. De ez sajnos nem ilyen egyszerű. Csak pár órája hagytuk el Los Angelest, de azóta folyamatosan csak arra az indulás előtti csókra tudtam gondolni. Ő csókolt meg engem, és nem én őt. Ezek szerint még is érdeklem? Vagy csak megsajnált? Esetleg elragadta a pillanat varázsa, és most már háromszor megbánta az egészet? Talán sosem tudom már meg. Most biztos Demivel van és annak örül, hogy nem aludt nálam azon az éjszakán, hiszem most ő is ugyanilyen helyzetben lehetne. Persze Niallt is megértem. Lehet, hogy annyi pia után nekem sem jutott volna eszembe. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy ez lesz ebből a los angelesi útból. Ha Niallnek és Deminek tényleg gyereke születik, az a banda életére is hatással lesz. Bármennyire is szereti, sőt imádja a One Directiont, biztos vagy benne, hogy a fia vagy lánya mellett dönteni. Kilépne, vagy feloszlanánk. Tulajdonképpen egy mámoros éjszaka megpecsételte mind az ötünk életét. Ki tudja miket értünk volna még el? Tudom, hogy ilyenekre nem szabad gondolni mert nem tudunk még biztosat, de a legrosszabbra is fel akarom készíteni magam.
Niall pár perccel később szomorúan tért vissza. Mindenki megrohamozta őt, választ várva.
-Nem veszi fel...-mondta idegesen, aggodalommal a hangjában.
/Hayley szemszöge/
Beültünk a kocsiba és elindultunk Demi orvosának a rendelőjébe. Az út elején csend telepedett ránk, amit igyekeztem megtörni, figyelve arra, hogy ne az időjárással idegesítsem az amúgy sem túl nyugodt barátnőmet.
-Most mire gondolsz?-érdeklődtem.
-Azon, hogy Niall azt fogja hinni, hogy magamhoz akarom láncolni. Nem tudom...
-Ugye nem akarod elvetetni?-kérdeztem meghökkenten.
-Nem, ha már voltam ilyen felelőtlen, nem hátrálok meg a felelősség elől. A karrieremet egy jó ideig szüneteltetnem kéne miatta, de nem érdekel. És az is lehet, hogy Niallel lenne egy esélyünk arra, hogy megpróbálnánk együtt...
-Niall, Niall, Niall...mindig ő! Felejtsd már el! Csak a bajt hozza rád, nem veszed észre, kihasznál, nem törődik veled és még csak fel sem hív, hogy "Héé apa leszek vagy sem?"!
-Szeretem őt Hay, értsd meg! És már vagy 15 nem fogadott hívásom van tőle.-mondta határozottan, amitől meglepődtem. Csodálkoztam a bátorságán, és akaratlanul is Harryre gondoltam. Talán minden másképpen alakul, ha nem lettem volna annyira gyáva. Ha lett volna elég bátorságom, hogy elmondjam neki, hogy szeretem. De gyáva voltam. Féltem attól, hogy ő nem így érez. Ezért esélyt sem adtam neki arra, hogy megbántson. Viszont arra sem, hogy boldoggá tegyen. De így legalább csak én szenvedek, mert ő nem tudja, hogy mit érzek. Nem tudja, hogy minden egyes nap, minden percében megátkozom magam azért, mert nem volt elég bátorságom ahhoz, hogy őszintén bevalljam neki, hogy mindennél és mindenkinél jobban szeretem.
A gondolatmenetem végére már meg is érkeztünk. Eléggé eldugott, helyen volt a rendelő, persze gondolom azért, mert Demi Lovato hivatalos orvosának a rendelője csak nem lehet a plázában, vagy ilyesmi.
Beérve elég otthonosnak találtam a helyet, a váró tulajdonképpen egy rövid, széles folyosó volt, ami tele volt cserepes virágokkal és növényekkel, néha már egy botanikus kertben éreztem magam.
Nem sokkal később megérkezett az orvos, egy látszólag kedves, a negyvenes, őszülő hajó férfi, aki bekísérte Demit a vizsgálóba.
Körülbelül negyedóra múlva kijött a lány és idegesen leült mellém.
-Na mi volt?-kérdeztem izgatottan.
-Még kell várnunk az eredményekre. Azt mondta, hogy 10 perc.-mondta. Szinte éreztem, ahogy remeg az egész teste. Tudtam, hogy több dolog miatt félt és izgult. Nem csodálom, ez az egész életére kihathat.
Csak megfogtam a kezét, és küldtem felé egy bátorító mosolyt. Ez volt a legtöbb amit tehettem.
Az orvos kijött, és visszahívta Demit.
A lány mosolyogva jött ki, mire felugrottam én is.
-Mond már!-sürgettem izgatottam.
-Nem vagyok az, Hayley!-mondta megkönnyebbülten.
-Hálisten! Na megmondtam, hogy azoknak teszteknek nem szabad hinni!-mondtam boldogan.
Jókedvűen ültünk be a kocsiba, és már majdnem elindultunk, de figyelmeztetnem kellett a barátnőmet egy nagyon fontos dologra.
-Szerintem hívd fel. Halálra aggódhatta már magát, neki is biztos eszébe jutott, hogy nem védekeztetek és azért hívott ennyiszer.
-Igazad van.
/Demi szemszöge/
Előkerestem a táskámból a telefonom, és még mindig zakatoló szívvel és remegő kezekkel tárcsáztam a számát.
Szinte fél csörgés után felvette.
-Haló? Demi! Annyiszor hívtalak és....-mondta szinte levegőt sem véve.
-Nyugi, nem vagyok terhes.-mondtam, és hallottam, ahogy lassan kifújja a levegőt és felsóhajt. Igen, biztos vagyok benne, hogy szétszedte az ideg, úgy mint engem is.
-Aggódtam érted.-mondta őszintén, mire akaratlanul is elmosolyodtam, de Hayley a mutogatásával észhez térített, így komolyra fordítottam a szót.
-Nézd Niall, az hogy felhívtalak nem azt jelenti, hogy egyből puszi pajtások vagyunk, és te vagy az utolsó ember, akivel most beszélgetni van kedvem, úgyhogy szia.-mondtam, majd kinyomtam a telefont, mire Hayley egy elismerő pillantással ajándékozott meg.
