Bevezető

 /Demi szemszöge/

"Itt ülök egyedül az éjszaka közepén, a kihalt, rideg kórházi folyosón, ahol a szemben lévő kórteremben édesapám alig három órája hunyta le örökre a szemét. Elhagyott engem az egyetlen ember, akire igazán számíthattam akármilyen helyzetben, maga után lelkemben kongó és fájdalmas ürességet hagyva. Ő volt az egyetlen olyan személy, aki előtt soha nem volt titkom, nyitott könyv voltam előtte. Nem tudom, hogy valaki vissza tudná- e adni azt a darabot ami kitört a szívemből. Könnyeim már elfogytak... Úgy érzem, a sírás már nem megoldás ebben a helyzetben.
Az emberek azt hiszik, hogy a sztároknak csupa csillogás és fényűzés az életük, a színpadon csak az 1000 wattos mosolyt és a megtévesztő külsőségeket látják, de az összefacsarodott lelkünket és a szomorúságunkat nem érzékelik.
A helyzetemet megnehezíti az is, hogy az emberek elvárják tőlem,hogy mindig jó példát mutassak és erőt adjak nekik, ezért nem omolhatok össze a fájdalom súlya alatt."
A gondolatmenetemből és önmarcangolásomból valakinek a visszhangzó lépteinek zaja zökkentett ki.
Hirtelen két erős kar fonódott remegő testem köré.
- Demi... úgy sajnálom! Olvastam mi történt! - súgta a fülembe.
- N-Nial... mit keresel te itt? Nem Londonban kéne lenned? - kérdeztem meglepetten.
- Itt koncerteztünk a srácokkal Los Angeles mellett. Koncert után olvastam a hírt . A többiek vissza mentek a szállodába, de én egyenesen ide jöttem. Ők is nagyon sajnálják az édesapádat.
Nagyon örültem neki, de jelen pillanatban ő sem tudott segíteni remény veszett helyzetemen.
- Gyere, menjünk ki levegőzni, mert rád fér. Esetleg elugorhatnánk a Nando's-ba, mert le merném fogadni, hogy egész nap nem ettél semmit. -mondta kedvesen.
- Hát... Nem is tudom Niall. Nem igazán vagyok éhes. Úgy érzem, egy falat se menne le a torkomon. - próbálkoztam egy gyenge kifogással, de úgy néztem nem győztem meg vele.
- De akkor is szükséged van egy kis friss levegőre, egy kis beszélgetés meg nem árthat meg.
***
A kórházból kilépve a friss levegő csapta meg meggyötört arcom.
Niall kocsijáig egy szó sem jött ki a számon, kérdéseire csak bólogatással vagy hümmögéssel feleltem.
-Niall miért jöttél ide? - csúszott ki a számon végül hosszas hallgatás után, az a kérdés amin azóta rágódtam, mióta idejött.
-Mert... - egy kissé elgondolkozott valamin- mert úgy gondoltam, hogy szükséged lehet most egy barátra,  és nagyon sokat jelentesz számomra.
A szavai a szívemig hatoltak, ő volt az egyetlen ezen a késői órán aki megkeresett engem.
Az út csöndben telt, egyikünk se szólt semmit a másikhoz, végül még is csak a Nando's-ba kötöttünk ki.
Hiába kért nekem is egy adag gőzölgő ételt, egy falatot sem bírtam enni. Ő viszont olyan angyalian evett , hogy nem bírtam le venni  róla szememet , és néha mintha el is mosolyodtam volna. Elfogott egy megmagyarázhatatlan, fura érzés,  ami kis időre kizökkentett az imént átélt tragédiából. Ettől sikerült egy kicsit feloldódnom, és a gyerekkorunk kivesézése után hazaindultunk.
-Köszönök mindent, Niall. Komolyan, ezt meg sem tudnám hálálni.-mondtam és nyomtam két puszit az arcára. Ettől egy kicsit elpirult.
-Mégis mit, Demi?
-Ezt az egészet. Rajtad kívül senki sem volt mellettem ezekben a nehéz pillanatokban. Te viszont kihúztál a depresszióból és egy kicsit jobb kedvem lett, csak miattad.
-Ennek igazán örülök. És ha úgy érzed, hogy beszélni szeretnél valakivel csak hívj nyugodtan, tényleg nem gond.
-Niall, már azt sem tudom mit mondjak...nagyon hálás vagyok neked, igaz barátom vagy.- hálálkodtam neki.
Ezután beszálltunk a kocsiba és elindultunk hozzám.
Ez a út már kicsit oldottabban telt. Többet beszélgettünk. Szó esett arról is, hogy apa mennyit játszott velem kiskoromban.
- És képzeld, egyszer annyira meglökte a hintát, hogy majdnem kiestem belőle! - mondtam nevetve. Ő csak aranyosan nézett rám. - Mi van Niall?
- Semmi... Csak olyan jó végre nevetni látni. - villantott egy csibészes mosolyt.
- Ohh... Köszi! - pirultam el.
- Tudod Demi, én mindig itt leszek neked, bármi is történjék. Én nem foglak elhagyni! Megígérem! - mondta őszintén.
Leparkoltunk a házam előtt, és csak meredtünk egymás csillogó szemébe. Akkor az a kocsi volt a legromantikusabb hely a világon.
A résnyire nyitott ablakon a langyos éjszakai szellő beszökött, megmozgatva tincseit. Lassan ujjai kézfejemre csúsztak és lágyan cirógatták azt. Nem tudom, hogy a szituáció miatt, vagy a mai nap borzalmas történései miatt, de elkezdtem ajkai felé közeledni egy furcsa érzéstől vezérelve.
Talán több is történt volna, ha egy rendőrautó nem állt volna meg mellettünk. Dermedten figyeltük a történéseket. A biztosúr, kiszállt a járműből, és ajtómhoz sétált.
Hamar kipattantam a mi autónkból és az úrhoz rohantam. Felém nézett.
- Maga Ms. Lovato? Velem jönne kérem?

                            


                                                                   ~ to be countiuned