3. Fejezet

"- Niall? -szóltam bele remegő hangon.
-Őő.. nem bocs, csak Niall telefonjáról tudtalak elérni..."
- Ak... akkor... ki?
- Harry vagyok! Azért Niall mobiljáról hívlak, mert csak neki van meg a számod. A menedzserem mondta hogy hívjunk fel, hogy láttad-e már a cikket, és ha nem akkor szóljunk hogy nézzed meg! Nos láttad már? -kérdezte, de válaszolni nem tudtam. Cikáztak a a gondolatok a fejembe. Újra eszembe jutott a csók. Miért nem Niall hívott fel? Csak arra tudtam gondolni, hogy most teljesen megutált. Nem lett volna szabad még csak közeledni sem felé a kocsiban, nem hogy megcsókolni...
 -Demi... itt vagy még? Halló?
Hayley látta rajtam, hogy most nem vagyok olyan állapotban, hogy az újságról beszélgessek, és egy határozott mozdulattal elvette tőlem a telefont.

***

/Hayley szemszöge/

- Háló? -szóltam bele a készülékbe, hátha még nem tette le az idegen.
- Ő... te ki vagy? -szólt bele egy rekedtes hangú fiú.
- Oh! Te vagy Harry! Én Hayley vagyok! Demi barátnője! Demi most nem tud beszélni mert... -ránéztem a kis botrányhősnőre, mire az ő könyörgő tekintetével találtam szembe magam. Szinte kiolvastam a könnyes szemeiből, hogy ne mondjam, hogy most is sír.- el kell intéznie valamit! Egyébként mit szeretnél?
- Hát csak azt kérdeztem, hogy láttátok-e már a cikket Niallról és Demiről...
- Igen! Ki is van szegény Dem akadva! -vetettem egy aggódó pillantása a lányra, aki épp a mosdó felé tartott, gondolom összeszedni magát.
- Ja.. mintha nem az ő hibája lenne...
- Hogy mit mondtál? - akadt meg a fülemben az utolsó mondata.
- Hát.. csak hogy szerintem Demi keverte bele Niallt. De persze nem biz...
- Mi az hogy Demi? Talán véletlenül? Haa? Mert te előre látod, hogy egy csapat vérengző paparazzi meg fog támadni, miközben valaki hazakísér? - kezdett elszállni az agyam. Utálom, ha valaki Demit bántja! Kapott már eleget az élettől így is!
- Én... én csak annyit mondtam, hogy szerintem ....
- Ne szerintemezz nekem! Cöhh.. Tudod mit? Inkább menj vissza a kis Taylorodhoz, és foglalkozz vele! Ne ócsárold Demit!- akadtam ki teljesen.
- Micsoda? - emelkedett meg a hangja és mintha dühössé vált volna.
- Jól hallotad! - nevettem már mérgemben.
- Egyrészt már nem vagyunk együtt, másrészt te ne szólj bele a magánéletembe, és harmadrészt igen az ő hibája, mert Niall nem önmaga, mióta többet lógott azzal a lánnyal! Szerintem rossz hatással van rá! Csak Demi hibája! - és letette.
Mérgemben majdnem a földhöz csaptam a telefont. De mivel nem az enyém csak leraktam csendesen és egy nagy párnát vágtam a falhoz.
"Oké Hayley... nyugi... mély levegő, beszív.... kifúj...."
Mire Demi vissza ér már többé kevésbé nyugodt voltam.
- Mi volt ez a veszekedés? - kérdezte.
- Csak.. semmi.. megoldottam! - mosolyogtam rá, bár ez a magyarázat egy kicsit sántított.
- Jajj Hayley... miért kell ennyire túlreagálni mindent? Fogadok hogy valami apró dolgon vesztél össze Harryvel... ő engem nem bántott soha, szerintem nem is lenne oka rá.
- De azt mondta hogy a te hibád ez az egész! - csattantam ki .
- Igen... igaza van! Nem kellet volna belerángatnom egy újabb ilyen ügybe Niallt. Egyszerűen egyedül kellet volna haza mennem... - sütötte le szemét.
- Nem! Nem a tied! Egyikőtöké sem! - simogattam meg a vállát. Demivel nem szeretnék összeveszni semmi áron sem. Csak halkan leültem mellé.

***

/Harry szemszöge/
*három nap múlva*

El sem hiszem, hogy még mindig ezen rágódok. Ki lehetett ez a nem éppen kedvesnek mondható lány... Valamilyen Hayey, Demi barátnője.
Egyébként, azt sem hiszem el, hogy ennyitől begurult. Én egyáltalán nem akartam bántani vagy szidni senkit, csak egyszerűen elmondtam a véleményem, sőt igazából inkább már azon vagyok, hogy Hayleynek volt igaza, de nem abban, hogy összeveszett velem egy semmiségen... Igaza volt abban hogy valószínűleg nem az ő hibájuk. Bár a végére már elborult az agyam, mikor az exemet felhozta. Mindegy is....
Hirtelen a csengőnk éles hangja kezdte kínozni a fülem, mire szinte egyemberként kiáltottunk.
- Valaki nyissa ki! - szólt egyszerre a nappaliban punnyadó "kórus".
- Louis! Te voltás az utolsó! - nevetettem.
- Ezt még egyszer vissza kapod! - kezdett röhögni ő is, mindeközben a csengő szüntelenül szólt. - megyek már! Nem kell megerőszakolni azt a nyomorult csengőt!
Egy szőkéshajú lány lépett be a házba.
- Hát te meg ki vagy szívem? - kérdezte Louis.
- Én Demi barátnője vagyok, Hayley! A menedzseretek most nem ér rá, és engem küldött, hogy mondjam meg nektek, hogy villám sebességgel készüljetek, mert nemsokára interjúja lesz Niallnek és Deminek ahol tisztázzuk az ügyet.
Mindenki azonnal Niallt kezdte fürkészni. Én viszont a lányra kaptam rögtön Niall után a szemem. Ő lenne Hayley?
A lány rám emelte a kék pillantását, amiben mikor realizálta, hogy ki vagyok gyilkos tekintetet küldött felém.
Hát oké... még mindig haragos....
***

/Demi szemszöge/

Éppen egy forró teát szürcsölgettem mikor egy újabb ember akarta rámdönteni a házat. Türelmetlenül verte az ajtómat úgy, hogy majdnem kiesett tokostól a helyéből.
- Megyek! MEGYEK MÁR! - keltem fel a kényelmes kanapémról.
Odavánszorogtam az ajtóhoz. Semmi kedvem sincs most egy ilyen erőszakos "betolakodóhoz". Maximum csak Hayleyhez, de neki van kulcsa ide, és nem akarja kiszedni akkor sem a szerencsétlen bejárati ajtót, ha sürgős ügye van, és be akar jutni minél előbb.
- George? -lepődtem meg, mikor kinyitottam.
- Igen! Demi gyorsan öltözz... Jesszusom... -nézett végig rajtam.- már bocs, de úgy nézel ki mint egy hulla.
Tény és való, nem igen jártam kinn már pár napja, és mivel nem rég keltem fel meg sem fésülködtem.
- Köszi? - mosolyogtam a helyzeten és a kijelentésén. -Hova megyünk? -érdeklődtem.
- Egy interjúra, ahol a kis írrel tiszta vizet öntetek a pohárba! Elintéztem nektek a One Direction menedzserével együtt! Most pedig indulás, tudod, hogy imádlak és gyönyörű vagy, de most rossz rádnézni! - lökdösött fel az emeletre a szobám felé.

***

Lassan bújtam ki a ruháimból, majd álltam a zuhany alá. A jó meleg, vagy inkább forró víz jót tett mind a testemnek, mind az elmémnek, bár kikapcsolni nem tudtam, mert pár perc múlva már ismét valaki be akarta törni az ajtóm, méghozzá azért hogy siessek.
Nem szóltam semmit, csak elzártam a csapot, majd megtörölköztem és kislisszoltam a szobámba, ahonnan már eltűnt a férfi.
Előkerestem valami szép ruhát és szalonképessé varázsoltam magam, majd útra készen lecsoszogtam a nappaliba.
- Naa! Lelkesedést kérek Dem! Csak nem akarsz egy depi-Demit mutatni majd a kamerába? - kuncogott egy keveset George. "Milyen emberekkel áld meg a sors!"
- Nekem semmi életerőm, se kedvem se semmim nincs arra, hogy egy idióta kérdezgessen arról, hogy mit ettem reggelire, meg hogy százmilliomodszorra feltegyék azt a kérdést,milyen sztárnak lenni! SZAR!  - nyávogtam egy sort, majd az ajtó felé indultam. Kérdően nézett rám a menedzser. - Hát egyedül találjak oda, vagy te is jössz? - vettem egy mély levegőt.
- Na ez a beszéd! - majd már csak arra kaptam magam, hogy az ajtót zárom.

***

/Harry szemszöge/

Mindenki indulásra készen állt és kiderült, hogy Hayley is jön. "Szuper! Most megint hallgathatom, csak élőben!"
Kettő taxi várt már ránk odakint akik tudták hogy hova kel menni és már ki is voltak fizetve.
Bejöttünk a stúdióba, hogy meglegyen az interjú. Demi és Niall nem tűnt túl lelkesnek, ellentétben a banda többi tagjával akik folyamatosan hülyéskedtek. Bár Hayley inkább csak szúrós szemekkel nézett rám, és hogy őszinte legyek és sem kedvesen válaszoltam a tekintetére. Valahogy nem kedvelem ezt a csajt... Egy hölgy intett, hogy mindenki menjen a helyére.
 - És kamera indul három, kettő... - az egyet már csak mutatta. Niall kissé feszengve ült Demi mellet, akinek arcáról szintén leírt, hogy most legszívesebben nem itt lenne.
- Jó napot! Ez a Celebrities & Rumors Show Rose White-tal . A mai témánk nem más mint a "Diall románc". Vendégeink már itt is vannak mellettünk. Demi Lovato és a One Direction! - majd a műsorvezető szinte rátapadt szerencsétlen "áldozataira".
Hosszú óráknak tűnő perceken át tartott a kérdések zápora, és igen intimeket is tartalmazott. Csakúgy mikor minket nyaggattak Louis-szal. Át tudom érezni a helyzetet. A lány arca kezdett átmenni egészen vörösbe, míg a fiú arcán inkább a düh vonásai kezdtek eluralkodni, majd idegesen vágott az erősen nyomuló műsorvezető hölgy szavába.
 -Ide figyeljen kérem! Nincsen semmiféle románc Demi és köztem! Nincs Diall! Érti? Nem volt, nincs és nem is lesz! - szinte üvöltött rá a műsorvezetőre, akinek az arca egy kicsit sem rebbent meg. Még én is egy aprót ugrottam Niall reakciójára, őt nem lehet kihozni a sodrából szinte semmivel, most meg majd felrobban. Sosem szokott ilyen lenni. Demin egy erős keserű érzés látszott eluralkodni, és úgy tűnt mintha bármelyik pillanatban elsírná magát.
 - És erről mit mondasz Demi? Hozzá kívánnál szólni? - szált rá az idegesítő nő.
 - Nem...nem létezik. - remegett meg a hangja a lánynak, majd mikor velük végeztek, felpattant a helyéről és kiszaladt a stúdióból.

 ***

/Hayley szemszöge/

 Kényelmesen ültem Demi öltözőjében és olvasgattam az újságot, ami az asztalára volt téve, míg valaki kicsapta az ajtót és sírva rogyott a sminkes székbe.
 - Demi! Atya Isten! Mi történt? - pattantam fel helyemről és kétségbeesetten rohantam hozzá. Nem válaszolt csak zokogott egy ideig, majd lassan megnyugodott. Nagy levegőt véve kezdte el.
- Szörnyű volt Hay... Mindenféle undorító kérdést tettek fel a nemlétező "közös" magánéletünkről Niallel. Ma... majd Niall felelt és szinte leüvöltötte a fejét annak a taplónak aki kérdezgetett, hogy nincsen Diall. Aztán nem bírtam magammal...

***
/Demi szemszöge/

 Mikor már Hayleynek majdnem sikerült teljesen megnyugtatnia, valaki kopogott az öltözőm ajtaján. Azt hittem hogy a menedzserem lesz, így mondtam hogy szabad. Arra viszont nem gondoltam, hogy Niall fog besétálni. A tekintetéből egy kis aggodalmon és idegességen kívül semmit sem tudtam kiolvasni.
 -Demi, beszélhetnénk? Csak egy percre...-kérdezte.
 -Ő..persze-mondtam bizonytalanul. -Hayley megtennéd, hogy magunkra hagysz egy kicsit?
 -Már itt sem vagyok.-mondta Hayley, miközben sietősen távozott.
-Már végeztetek is?-kezdtem el a beszélgetést.
-Én igen, de még Louis-t faggatják, hogy miért a répa a legjobb kaja a világon...-mondta unottan.
-Ez fárasztó lehet.-mondtam nevetve.
-Figyelj...-kezdte Niall- Csak azt akartam kérdezni, hogy jól vagy-e?
 -Szerinted hogy lennék?-kérdeztem elcsukló hangon.
 -Így lesz a legjobb hidd el.-mondta. Úgy tűnt ezt a mondatot még ő sem hiszi el magának.
-A legjobb? Szóval neked az utóbbi időben történt dolgok nem jelentettek semmit?-kérdeztem kissé kikelve magamból.
 Ahogy kimondtam ezt a mondatot azonnal meg is bántam. Végül is milyen jogon vonnám őt felelősségre? Hiszen csak csókolóztunk...de ez még a legjobb barátok között is előfordul. Azt hiszem a történteket be kell tudnom a katasztrófa utáni labilis állapotomnak és túl kell lépnem Niall-ön. Ideje volt véget vetni a Diall-nak. Igaza van.
 -Sajnálom, nem akartalak megbántani.
 -Nem a te hibád Niall, neked van igazad. Jobb ha kettőnk között nem lesz több barátságnál.
 -Akkor nem haragszol?-kérdezte meglepetten.
 -Dehogyis-mondtam egy mosolyt erőltetve.
 -Most mennem kell, de még beszélünk, szia.-köszönt el egy "baráti öleléssel".

***

/Hayley szemszöge/

Valaki bekopogott a szobába. Niall jött be lehajtott fejjel, majd miután tekintetét ránk emelte, kikerekedett szemekkel pásztázta a mellettem ülő , összetört lányt.
 -Demi beszélhetnénk? Csak egy percre...- mondta a fiú.
 -Ő..persze ! Hayley megtennéd, hogy magunkra hagysz egy kicsit?
 -Már itt sem vagyok.- válaszoltam, majd kilibbentem az ajtón és becsuktam azt.
 Amit elhagyta a helységet, gondoltam megkeresem George-ot, hogy hamarosan indulhatunk. Azt hittem, hogy az ő öltözője valahol a folyosó végén lehet. Így hát ezen gondolatokkal vezérelve közeledtem a nagy fehér ajtóhoz a hosszú, a csöndben visszhangzó folyosón. Kopogtam, de válasz nem jött, ezért halkan lenyomtam a kilincset és besettenkedtem . Éppen akkor nyílt a szoba túloldalából nyíló ajtó és először sűrű párafelhő jött ki rajta, majd Harry egy törölközővel az oldalán. Meglátva őt, a szívem kihagyott egy ütemet, és szinte megbabonázva néztem végig testén. A fehér anyaggal melyet hanyagul derekára tekert úgy nézett ki mint valami félisten. Nedves hajából a cseppek kissé kipirult bőrére hullottak, majd a fényben megcsillanva gurultak végig a bőrén. Nyelnem kellet egyet. Egy torok köszörülés zökkentett ki ebből az állapotból.
 - Hayley? - kérdezte meglepetten.
 - H-Hary?... Én... csak..csak véletlenül nyitottam be mert George-ot kerestem... és.. és -kezdtem a magyarázkodást, de félbeszakított. Nem is baj, mert többet nem tudtam volna mondani.
 -Semmi baj! - kuncogott. Teljesen biztos vagyok benne, hogy a paradicsom színű arcom elárulta, hogy milyen kínosnak érzem a helyzetet. - Ha gondolod még maradhatsz is! - vetett felém egy sokat sejtető vigyort.
 -Na azért...
-Várjál meg, mindjárt felöltözök!
-De én...
-Csak várjál meg! - szólt ellentmondást nem tűrő hangon, majd a pár kikészített göncöt felkapva a fürdőbe rohant. "Milyen izmos!" Ez volt az első gondolatom, ahogy kilépett a szobából. "Micsoda???!!!" Kezdtem veszekedni magamban. Kissé furcsa, hogy ez jutott az eszembe először, hisz ki nem állhatom. De most, így látni egészen más volt...
-Kész is vagyok! Figyelj! Lenne egy kérdésem! - huppant hirtelen le mellém az öltözői kanapéra.
-Mi? - kérdeztem még kissé a gondolataimba merengve. - Miért vagy velem ilyen... bunkó?
-Mi? Én bunkó? Nem tudom ki kezdte sértegetni Demit!!! -kezdtem felvenni újra a támadó hangnemet.
-Csak annyit mondtam rá, hogy nem értem miért kell így felvennie ezt az ügyet, hiszen már ezerszer volt ilyen helyzetben. Semmit nem mondtam rá.
-De igen! Nem tehet róla, hogy ez valamiért rosszul érinti őt!
-Oh, igen? És te ki vagy, hogy minden áron védelmezned kell? Még csak meg sem sértettem! Ki vagy te? Egy őrző-védő?- kérdezte egy csibészes mosollyal az arcán. Egész aranyos volt, de vissza kellett vágnom, utálok veszteni a szócsatákban. Tegnap lerakta a kagylót, ezért most számolunk.
-Oh! A híres Styles beszólt! Jujjci! Vagy inkább azt mondanám Styless! (styless- stílustalan- szerk. ) Erre nem tudott mit válaszolni, csak erősen fújta ki az orrából a levegőt. Éppen nyitotta volna a száját, hogy vissza vágjon, de az ajtó hirtelen kinyílt.