7. Fejezet

Egyáltalán nem szórakoztam jól a bulin. Hayley egy vadidegen sráccal flörtölt, szinte megfeledkezve rólam. Nem akartam zavarni őt, legalább ő szórakozzon jól, gondoltam. Mivel semmi kedvem nem volt bájcsevegni az aktuális trendekről a "celebtársaimmal", és hallgatni az idegesítő , begyakorolt vihogásukat, ezért egyedül ültem egy boxban.

Üresnek és feleslegesnek éreztem magam.

 "Mit keresek egyáltalán itt?" -tettem fel magamban a kérdés, de egy jobb eszembe jutott.

"Végül is itt voltam, nem mondták , hogy mikor lehet elmenni"

  Semmi kedven nem volt se inni, se bulizni, sőt még talán az élethez sem. Nagyon bántott, hogy tudtam, Niall is valahol itt van és még az indulásuk előtti utolsó éjszakán egy 'sziát' sem tud mondani búcsúzásképpen. Nem ilyennek ismertem őt, bár végül is a látszat néha csal. Mikor Niall úgy ment el mellettem, hogy még csak rám sem nézett, hirtelen betelt a pohár. Már nem bírtam tovább. Ha ő nem tesz lépést felém, akkor feleslegesen várom. Nem értem, hogy egy percig is hogy gondolhattam, hogy esetleg többet jelenthetek neki egy ismerősnél...

Úgy döntöttem, hogy eljövök onnan. Még Hayleynek sem szóltam, csak elindultam kifelé. Bár hiába is szóltam volna, szerintem túlságosan le köti az a dráma amit Harryvel és azzal az idegen sráccal lenyomott. Legalább ő valakivel biztos haza megy ma. Csak én maradok mindig egyedül. Megszokhattam volna már... Az ajtón kilibbenve , az alkohol gőzével és a cigaretta fullasztó füstjével átitatott levegő, kitisztított a tüdőmet. Merengve álltam, és gondolkoztam, most merre is induljak el, vagy egyáltalán mit kezdjek magammal, mikor egy olyan hang ütötte meg a fülemet, amit bár jól ismertem, de akárhányszor meghallom, mindig megdobogtatja a szívem. Niall volt a tulajdonosa. Inkább mintha nem hallottam volna, hogy köszön, elindultam találomra valamerre, de vállamra téve egy pillanatra a kezét megállított.

-Demi, már mész is?-kérdezte, mikor utolért.

 -Igen, kicsit fáradt vagyok.- feleltem a jól bevált, monoton és színtelen hangú álcám mögé bújva.

 -De még csak most kezdődik el igazán a buli...- próbált marasztalni.

 -Ez most valahogy nem tud érdekelni, sajnálom. -böktem ki kis éllel a hangomban , majd indultam tovább, de ő elkapta a csuklómat.

-És ha én kérlek, hogy maradj?- kérdezte, majd a jégszívemet megolvasztó szemeket vetett rám.

Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta, és én álltam azt az ártatlan tekintetet.

 -Egész eddig bent voltam, és te egyáltalán nem jöttél oda hozzám, sőt még el is sétáltál mellettem, mintha ott sem lettem volna, pedig biztosan észrevettél. - mondtam sértődötten.

 -Demi...nagyon sajnálom. Tudod, én oda akartam menni, csak nem tudtam hogyan...vagyis...lehet, hogy csak nem mertem. Már hónapok óta itt vagyunk és még egyszer sem ültünk le igazán beszélgetni egymással. Tudom, hogy ez rajtam múlt, és szeretném helyrehozni.- mondta. Szemeiből az őszinteséget olvastam ki, de ilyen könnyen nem akartam megadni magam. Bár már rég meggyőzött, hogy térjek vissza a fülledt helységbe. -Hát, nem is tudom...- igyekeztem bizonytalanságot csempészni válaszomba.

-Kérlek, csak egy italt igyunk meg.- kérlelt tovább.

 -Jó, de tényleg csak egyet.- adtam be végül a derekam. Niall megfogta a kezem, ujjait szorosan összekulcsolta az enyéimmel, mintha soha többé nem akarná elengedni.

A villámcsapás szerű kisülés ismét végig rohant testemen. Mint mindig, mikor egy-egy bőrfelületünk össze ért. Így vezetett végig a táncoló tömegen, egy üres és eldugott helyen lévő boxhoz. Nem igazán indult egyből be a beszélgetés.

Kezdésnek feldobtam, hogy rendeljünk egy furcsa színű koktélt. De ezután szótlanság telepedett meg közöttünk. Először nem tudtam megszólalni. Halvány fogalmam sem volt arról, hogy miről beszélgessek vele. Nem akartam az időjárást és hasonló témákat firtatni. Túlságosan átlátszó lenne, ha ezzel akarnám leplezni a kínos csendet.

 Megérkezett az italunk. Bele kortyolva majdnem kiköptem olyan borzalmas íze volt a megnevezhetetlen színű löttynek, ami volt a világító aljú poharakban.

 Végül aztán egy normális, ide vágó témát vetettem fel. Az X-Faktorról kezdünk tárgyalni. Ez kicsit vontatottan ment, de aztán rendeltünk még egy italt...majd még egyet és még sokat. Az alkohol remekül oldotta fel a kezdeti feszültséget.

 Minden egyes pohárral zsugorodott a "gát" és nőtt a nevetések és a témák száma. Rengeteg téma előjött, például a családi életem, és a kettőnk "barátsága". Végre úgy tudtunk beszélgetni, mint régen. Újra azt éreztem, hogy számítok neki, és igenis kíváncsi rám, hogy mit érzek és mi van velem. Persze rengeteget is nevettünk, mint a régi szép időkben.

 A furcsa mámor okozta vigyor, már ott ült mindkettőnk arcán, és egyre jelentéktelenebb dolgokról filozofáltunk, vagy csak nevettünk egy jót. El pillantottam a tömeg felé, mikor észre vettem a barátnőm, aki elment felszedni egy pasit

. -Nézd, Hayley egész este azzal a sráccal flörtöl.-dobtam fel a következő témát.

 -Szerintem megtalálta az alfa hímet. -mondta, mire elnevettem magam.

 -Hát.. ez a tipikus "agya helyén izom" alkat. Most, őszintén...ez a csávó talán még tízig sem tud elszámolni, maximum az ujjain -mondtam egy idióta vigyorral arcomon.

 -Majd egyszer leteszteljük. - folytatta a gondolat menetem, és most már mindketten hangos nevetésben törtünk ki.

A röhögés azonban egyre jobban halkult, és merengő bámulássá alakult közöttünk. Rabul ejtettük egymás tekintetét, és nem tudtuk elszakítani azt ami össze köti őket. -Tudod...gyönyörű vagy amikor mosolyogsz.- törte meg mégis az euforikus pillanatot, és egyúttal hozott zavarba egy elbűvölő mosollyal megajándékozva.

Kissé belepirultam ebbe a kijelentésébe. A kínos csend kibontakozása érdekében,inkább én is beböktem valamit.

 -Tudod mikor nevettem utoljára ennyit?-tettem fel a költői kérdés, amire látszólag néhány másodpercre gondolkodóba esett, majd válaszolt.

 -Az X-Faktor válogatásán?-tippelte, mire ledöbbentem.

 -Honnan tudtad?-kérdeztem nevetve.

 -Hát, nem tudtam csak odamegy boldog-boldogtalan és annyi ember között gondolom akad pár idióta...-felelte.

 -Pár? Az enyhe kifejezés...képzeld volt egy olyan ember is aki egymás után háromszor azt mondta nekem, hogy "Tell me woman", és nem vette észre magát.-próbáltam elmesélni, de a mondat második részét már alig érthette, mert az emlékek hatására kitört belőlem a nevetés.

-Talán összetévesztett Simonnal.-mondta egyszerűen, és jól színlelt komolyságot, hogy még ha akartam volna sem tudtam volna abbahagyni a nevetést.

Valószínűleg ezzel ő is így volt. Már éreztem magamon, hogy nem vagyok józan. Igazából nem bírom, és nem is szeretem az alkoholt, deedv ez most egy különleges helyzet volt. Bár látszólag gondtalanul élveztük egymás társaságát, mégis a jókedvem fojtogató szomorúsággal vegyült. A mosolyomban olyan kínzó fájdalom bujkált, amilyet még sosem éreztem. Mindez azért volt, mert tudtam, hogy hiába ülünk most itt felszabadultan nevetve, holnap el fog indulni innen az a gép, ami a lehető legtávolabbra viszi magával Őt, és vele együtt a boldogságomat.

Minden erőmmel azon voltam,hogy ne Niall sugárzó, égszín szemein, vagy tökéletesen ívelt ajkain gondolkodjak. De sehogy sem tudtam nem azon fantáziálni, hogy vajon olyan ízű e a csókja,mint az ami hónapokkal ezelőtt elcsattant közöttünk. Pontosan, és kristálytisztán emlékszem minden egyes pillanatra ami akkor történt. És arra is, hogy mennyire fájt,mikor csak úgy elviharzott.

De tudom,hogy minden hiba gyökere nálam van... Ha az nem nem történik semmi, talán most is annyira jóban lennénk,mint az események előtt. De már menthetetlenül távolságtartó lett... A tömeg felé emeltem tekintetem, hisz, sikertelenül próbálok nem Rá gondolni. Inkább lekötöm az érdektelen, és hullámzó tömeg tanulmányozásával a figyelmem. A tömegben ,hirtelen két ismerős alakot pillantottam meg. Egyből felismertem Hayley szőke loboncát, és Harry indaként tekergő göndör fürtjeit a tömegben. Furcsa, most nem tűnik egyik se annyira nyugodtnak... Sőt, Harry egészen feszengve és dühtől meg féltékenységtől tajtékozva figyeli azt, hogy Hayley, egy idegen izompacsirtán tekereg. Furcsa mód, olyan mintha a lány, az őt átkaroló fiú kezei közül oda-oda pillantgatna a zöld szemekkel őket figyelő göndörkére. - Ez pontosan annak látszik, mintha féltékennyé akarná tenni... - mondtam ki hangosan a gondolat menetem utolsó sorát. - Micsoda? Vagy inkább Kicsoda? - érdeklődött a velem szemben ülő . - Oh, csak Hayley és Harry. Nézd! Ha megfigyeled, látszik hogy Hay, néha Hazzára pillantgat , miközben azon a furcsa izomkolosszuson tekereg. - mondtam kuncogva. - Nekem van egy olyan érzésem, hogy Harry támadni fog... Ezen jót nevetünk, majd a "drámára szegeztük minden figyelmünket. Már csak egy popcornal teli papírzacskó kelet volna, úgy érzetem magam. Niall "jövendölése" beigazolódott. Harry lassan, de magabiztosan indult el, a tömegen át, az enyelgő kis párocska felé. Mikor oda ért, leszólította egy eléggé torz grimasszal őket, mire hátborzongatóan lassan fordult meg a hegyomlás. A göndörke egy picit megtorpant, de utána még magabiztosabban állt meg két lábán,már amennyire meg tudott, az alkoholtól, mely szervezetében volt. Hirtelen behúzott neki a nála kétszer izmosabb fiú,mire hátra tántorodott. Hayley a szája elé kapva a kezét, mozdulatlanul figyelte a történéseket. A tömeg, hirtelen körbe vette őket. Valószínűleg kört alkottak körülöttük,és bunyó lesz. - Te...Oda kéne menni... - szóltam aggodalommal a hangomban. - Áh,hagyjuk, sokat nem tehetünk Harryért. Szerintem palacsinta lesz belőle...- kuncogott Niall, lehajtva egy pohár valamit,aminek nem jött túl jó szaga...- egyébként szerintem nemsokára jönnek a biztonságiak és kiteszik a szűrüket, majd haza mennek és másnap elmeséljük nekik hogy mi történt. Mindig ez szokott lenni. Kerek szemekkel néztem a fiú felé. - Harry már verekedett lányért? - hitetlenkedtem. - Nem, de a filmekben ez szokott lenni... - küldött egy olyan tekintetet felém, melyből kiolvastam, hogy tökéletesen biztos a dolgában. Apró bólintással nyugtáztam,majd vissza fordítottam a tömeg felé a tekintetem,hátha látok valamit. De a hullámzó embersereg mindent ki takart. Nem észleltem semmit sem,még hangokat sem, mert az erős zene lüktetése teljesen elfojtotta. Percekkel később annyit láttam, hogy Harry alig észere vehetően bicegve vezeti ki Hayley a klubból, az izom kolosszus pedig vérző szájjal támaszkodik két biztonságira,akik szintén próbálják a tántorgó óriást kivezetni.

-Szóval elmennek...-mondtam Niallnek.

-Én is úgy látom.-értett egyet.

-Nekem is mennem kéne...-vetettem fel az ötletemet, de egyáltalán nem akartam velük tartani.

-Én a helyedben hagynám őket most. Lehet, hogy van megbeszélnivalójuk.

-Csak meg ne öljék egymást.-mondtam aggódva, tekintettel Hayley és Harry "kapcsolatára".

-Szerintem ettől nem kell félni.-mondta mosolyogva.