8. Fejezet (+18)

/Demi szemszöge/

- Gyertek srácok! - vezetett ki a füstös klubból minket Louis.
Lassan támolyogtunk egymás mellet kacarászva Niallel egymás mellet. Majd megállítottak bennünket a járda szélénél, ahol egy sárga taxi parkolt. Furcsa nézéssel tekintettem Louisra, aki csak fogta és kinyitotta az ajtót, és betessékelt minket.
Miután sikerült ránk zárni az ajtaját a kocsinak még valamit hallottunk, hogy mond a sofőrnek olyasmiket, hogy "Demit a Palm Street 26-ba, Niallt meg a Hillton szállodába vigye."
És egy köteg pénzt adott át az őszülő fickónak.
Már csak azt éreztük, hogy az autó morogni és remegni kezd alattunk, majd megindulnak a kerekei.
Csak szótlanul ültünk egy ideje az üléstérben, mikor a taxi egy erős kanyart hirtelen bevéve fordult, és mivel nem voltam bekötve Niallnek csapódtam. Testünk szorosan préselődött össze a mozdulatra. Vérem nyomban hevült száz fok fölé és forrni kezdett. Bőröm alatt minden ideg pezsegni és bizseregni kezdett. Az italok mámora lila színű ködöt terített ránk, melyben nem ismert se Niall se én kontrollt. A világot mintha szempillantás alatt lekapcsolták volna, minden megszűnt körülöttünk. Minden nyüzsgés, az autó morajlása, a lámpák fénye, és még a dudorászó taxi sofőr hangja is eltűnt. Csak ketten voltunk. A barna és kék íriszek kapcsolódásakor a két szín egybeforrt.
A fiú szemében számomra különös, de mégis hívogató csillanást láttam. Néha egy-egy utcai lámpa fénye megvillant arca tökéletes vonalán, mely csábító árnyékot vetett erős vállaira. Már rég nem a valós világban jártunk. Tökéletesen ívelt ajkai lassú tempóban közeledtek felém, és már csak perzselő, puha bőrét éreztem számhoz tapadni. Nem tagadtam meg csókját, sőt viszonoztam neki. Apró rést nyitottam számára mellyel eltudta mélyíteni a csókunkat. Kezei észrevétlenül csúsztak csípőm két oldalára, majd az egyik érintve lágyan szoknyám alját,a textilen felfele haladt, egészen a hátamon lévő fedetlen bőrömig. Aprót harapott alsó ajkamba, mire halk sóhaj szakadt ki torkomból. Beletúrtam a hibátlanul beállított hajába, és tenyeremmel kezdtem felfedezni minden egyes apró részletét testének. Ő is hasonlóképpen tett. Óvatosan simított lefelé, csípőm irányába, majd egészen fenekemen át a combom külső vonaláig. Érintése lassan indult volna egyre beljebb, de egy mély krákogás megszakította a körénk szállt lila ködöt, melyen csak nehezen láthattunk át.
- Uram, itt vagyunk a Hillton szálló előtt. Megérkeztünk! - közölte egy apró mosollyal arcán a taxi sofőr. Erre Niall csak egy aprót morgott. - Csak menjen tovább! - bökte oda és hajolt volna vissza felém, de nem hagyták. - De azt mondta a fiatal ember, hogy magát hozzam ide! - vitte fel hangát a fickó. - Én vagyok az utas! Én döntöm el! És most tegye amit mondtam! - vágta hozzá a szavakat egy vaskos köteg pénzel együtt.
Az őszülő férfi most már nem járatta a száját, hanem a gázba taposott és indult is a kocsi újra.
Az út maradék részében a mellettem ülő fiú csak nagy csillogó szemekkel nézett felém az alkoholos mámor fátyla alól. Teljesen hozzám simult oldalával, egy apró papírlap sem fért volna el közöttünk. Tenyerét folyamatosan járatta fel s alá a fedetlen részén a combomnak, melyre alig tudtam a feltörni kívánó sóhajokat visszafogni.  A kocsi parkolt a ház mellet, és a fiú kezem fogva szótlan szállt ki a sárga járműből. Becsapva ajtaját otthonom bejárata felé vettük az irányt. Kissé dülöngéltünk, és egymásba kapaszkodva támolyogtunk a barna faajtóm elé, melyet ügyetlenkedések árán ki tudtunk nyitni. Amint kattant a lakat, csak két erős kezet éreztem csípőmre fonódni, majd Niall megfordított és az ajtó kemény fájának nyomott. Bár fájt egy kicsit a szorítás egyben vérem már párologni kezdett a felhevült levegőtől köztünk. Ajkaim után kapott hirtelen, és úgy falta azt, mintha az élet forrása lenne. Ismételten válaszoltam hasonló hevességgel. A mámor hatalma uralkodott rajtunk, és minden tiltakozást melyet az elmém küldött most törölte. Felszínre törtek az érzelmeim. - Niall... - mondtam elfúló, és az alkoholos italoktól kissé rekedtes hangon. - Igen? - válaszolta egy aranyos és csibészes mosollyal az arcán a fiú miközben homlokát enyémnek támasztotta. Így úgy tűnt, mintha tényleg egy dédelgetni való kisgyerek lenne. A haja összekócolva, szemeiben pajkosság csillogva. Elábrándoztam rajta. "Milyen aranyos még ha részeg is!" - Szeretlek... - böktem ki egyszerűen a hónapok óta kínzó nyomással palástolt érzésemet Niall felé. - Én is Demi... - válaszolta, majd reakciómat már nem megvárva kezdett újra közeledni felém, de ekkor megtorpantam. Tudtam, hogy ezután mi következik. Az elfogyasztott alkohol mámora ellenére is azt éreztem, hogy erre nem állok készen. Ha a pletykáknak egy része igaz, akkor Niallnek eddig még csak modellekkel volt dolga, én pedig korántsem érzem magam annak. Lehet, hogy szinte mindent elértem az életben, amire csak vágytam, de a külsőmmel valahogy sosem voltám megelégedve. Főleg mostanában nem. - Áh-áljh... - szakadt ki belőlem zihálva. - Inkább nem.. nem iszunk meg valamit? - kérdeztem zavarodottan. Erre óvatosan közelebb hajolt hozzám, mire elmosolyodtam. - Csak egy italt...talán még az is a fejembe száll.. - válaszolta egy kicsit szórakozott hangon, majd a fülem mögötti részbe csókolt. Kissé elmosódva és zavarosan láttam a dolgokat, és erre rátett egy lapáttal a ház sötétsége is. Eltámolyogtam a konyhába, és bár tudtam, hogy nem kellene még inni az állapotunkra, kellet valami kifogás. Kifogás arra, hogy még egy kis időt szerezzek. Megtorpantam. Furcsán éreztem magam, és semmilyen kép nem állt össze a fejemben. Nehezen emlékeztem vissza, hogy eddig miért is tartózkodtam Nialltől. Furcsa, hogy két ember hónapokon keresztül kerülgeti egymást, majd akkor találnak egymásra mikor már el kell válniuk. Olyan állapot uralkodott a fejemben, mint a földrengés utáni táj. Romos és siralmas. Az alkohol befolyása teljesen elvakított. Mire észbekaptam volna azon, hogy a találomra elővett teli italos üveget és a két whiskys poharat bámulom, Niall nekem nyomódott hátulról és neki szorított a bárpultnak. Teljesen hozzám simult. Mindent testfelületünk összeért. Igyekeztem nem azon jártatni az agyamat, hogy most épp mi történik, vagy történt ezidáig a taxiban. Lélegzetét érzetem tarkómon, és két karja közben oldalaim mellet kinyúltak, és kissé ingatagan töltöttek az aranyló folyadékból a poharakba. Félre is ment belőle, de ez most egy cseppet sem érdekelt. Még mindig a fiú és a bárpult közé szorítva tanakodtam azon, miért nem kéne ezt tennünk. Eközben már a mögöttem álló rég legurította az italt. Automatikusan nyúlt már kezem a pohárért és emelte a számhoz a kellemes illatú folyadékot, majd én is kiürítettem a poharamat. Éreztem ahogy testemben még erősebben szétárad a kellemes és melengető érzés, miután a torkomból a perzselés elmúlt. Halványodni kezdett a kétségbeesés, a gátlás, és már engedtem a felém hajoló fiúnak.Térdeim mögé nyúlva felemelt és a konyhapult tetejére helyezett, majd lassú csókokkal a fülemtől egyre lefelé haladt a vállam és kulcscsontom vonaláig, míg el nem érte a textil szegélyét. Közelebb húzott magához, így ismét egymáshoz préselődtünk. Vad és alkohol ízű csatát vívtunk nyelveinkkel, melynek őrjítő táncát már nem itt szerettem volna folytatni. Elszakítottam egymástól ajkaink, és a kezét fogva vezettem őt fel a lépcsősoron, majd mikor felértünk az emeletre hirtelen felkapott, mire én kezeimet átfontam a vállai felett. Itt-ott néha kizökkent az egyensúlyából, és támolyogva mentünk végig a rövid folyosószakaszon, majd egy tetszőleges szobába, amit nem is tudom, hogy az én hálószobám-e, bevitt még mindig tartva engem. Ajkain egy pillantásra sem váltak ketté. Nyelveink vad keringőre hívták a másikét, és a dominanciáért küzdöttek egymással. Csókjaink csak apró másodpercekre szakadtak meg néha, a levegő hiányában. Ujjaimat a pólója szegélye alá vezettem, és a fehér textil egyik sarkába beleakasztottam, majd húztam rajta egy aprót. A lassú "táncot" megszakítva gyorsan lehúzta magáról a lenge anyagot, majd felettem helyezkedett el ismét, és megtámasztotta magát mellettem. Niall látványa már-már festői volt így. Támaszkodó karjain az izmok megfeszültek és kicsit kiemelkedtek. Az utca halovány beszűrődő fényei megtörtek most éjkéken villogó íriszeiben. Szemében a vágy tüze lángolt, és minden testbeszéde is arra utalt. Ahol csupasz bőrfelületeink egymáshoz értek, ott úgy éreztem lángok csaptak fel. A simítások nyomán szikrázott mindenem. Édes de mégis fojtogató érzés tört rám, és azt éreztem ha most nem kapom meg a felettem támaszkodó fiút, megfulladok. Így ismételten heves táncba kezdtünk egybe forrasztva ajkainkat, és egyik kezét mindenhol járatta testemen. Apró, nedves puszikkal kezdett egyre lejjebb és lejjebb haladni alig fedett testemen, míg elért a melltartóm vonaláig. Szórakozottan akasztotta be a két vékony pántokba az ujjait és mintha attól félne hogy hirtelen mozdulatoktól össze törnék, óvatosan emelte le azokat. A vékony anyag helyén ismét csókokat hagyott, majd oldalra vezetve kezeit lassan bevezette hátam mögé. De itt megállítottam. Egy hirtelen mozdulattal magam alá fordítottam és csípőjére ültem vele szemben, ahol már éreztem testének jeleit. Kicsit hátrébb csúsztam és lehajolva apró csókokkal hintettem be tökéletes felsőtestét. Minden kockát, lefelé haladva, miközben a nadrág gombjaival és cipzárjával bajlódtam. Míg én finoman próbáltam felhúzni róla a feszülő anyagot, ő inkább megsürgetve lerugdalta magáról. Ülő helyzetbe tornázta magát, majd felgyorsította a tempót. Észrevétlenül oldotta el melltartóm, kapcsait, mely közénk hullott. Gyorsan félre hajította a szoba valamelyik szegletére, majd folyatta. Lassan simított lefelé immár csupasz felsőtestemen, és az utolsó, vékony textilen, melybe óvatosan bevezette felülről ujjait. Mikor belemarkolt a fenekembe egy erőteljes sóhaj szakadt ki ajkaim között, ezzel megtörve csókunkat ismét. Az anyag szélét megfogva csúsztatta egyre lejjebb rólam.
Elterített az ágyon, és végül az utolsó ruhadarabot is lehúzta rólam, majd türelmetlenkedve én is róla. Teste hullámzóan préselődött hozzám, és az apró csókokkal együtt ez először mély sóhajokat váltott ki belőlem, de ahogy a mozgása hevessége fokozódott úgy kezdtek halk morgásokká és nyögésekké válni. Niall készen áll, és úgy éreztem én is. Kábultan feltápászkodott és kezeivel megtámasztotta magát mellettem, majd alig hallhatóan a fülembe súgott. - Demi... készen állsz? - majd a kérdés helyére egy puszit hintett el. Gyengén bólintottam felé, jelezve azt, hogy én is akarom. Elhelyezkedett, majd egy apró mozdulatot tett felém. Először az érzéstől összeszorítottam a szám, és megszorítottam erős karjain a duzzadó izmait. Megállt és egy mély csókot kezdeményezett. A szorításom elengedtem, és ellazítottam izmaim. Lassan vezettem simítva Niall hátára a kezem, majd egy aprót karmolva jeleztem neki, hogy fojtassa. Minden mozdulatától ajkaimból akarva-akaratlanul egy nyögés szökött ki. Az éjszaka és a szoba sötétjét apró, halk morgások és nyögések töltötték be. A fiú izzadtságtól gyöngyöző arcára a satnya fény ismét rávetült, és megcsillogtatva a cseppeket a hangulatot az egekig juttatta. Az extázis elfogott bennünket, és keveredve az alkohol mámoros hatásival a földöntúli állapot kapujában álltunk. És a kapuk megnyílva beengedtek minket a Mennyországba pár másodpercre. Lassan csendesült el körülöttünk a szoba. Apró fények cikáztak a szemem előtt, de szerintem csak én láthattam azokat. Niall mellém dőlve, szaporán vette a levegőt. Én rádőltem a mellkasára, ő pedig átölelt. Nem tudtam azonnal elaludni mint ő, mert rengeteg gondolat cikázott át a fejemen. Egyfajta kíváncsiság is hatalmába kerített. Nem tudtam, hogy mi lesz reggel. "Lehet, hogy úgy ébredünk mint egy pár, elvégre azt mondta, hogy ő is szeret. De talán az csak az ital miatt volt. Talán itt sem lesz mire felébredek. Tényleg fogalmam sincs."